Amit a meddőségi intézmények "elfelejtenek" megvizsgáltatni, avagy nem vesznek róla tudomást...

Ennyi kudarc után semmiképp sem volt erőm egy újabb lombikhoz, míg ki nem derítem most már inkább magam, mi lehet a baj. Elkezdtem keresni a neten, hogy van-e olyan specialista, aki tudna segíteni rajtunk. Mert a BMC-ben csak letudják a lombikokat, igazi kivizsgálás nincs ott. Azt mondták, a harmadik sikertelen lombik után esetleg elküldik az embert ide-oda, de nem ezen múlik a siker - szerintük.

Annyit már kezdtem sejteni, hogy a pajzsmirigyem lehet a hunyó, erről több cikket is olvastam Balázs Csaba professzor írásaiból. Sőt, még írtam neki a családinet nevű weboldalon is. Általában sablon válaszokat írt, de a végén ott volt a lényeg, amit kérdeztem, arra is írt azért pár szót.
Aztán találtam egy cikket a neten bizonyos Dr. Fülöp Vilmostól, a tanulmány címe: Sikertelen terhességek immunológiai háttere - Újabb terápiás lehetőségek. Ez a tanulmány elsősorban a habituális vetéléssel kapcsolatos dolgokról szól, de azt gondolom, a sok sikertelen lombik is egyfajta vetélés, hiszen embrió keletkezett, de valami miatt nem tapadt meg. A tanulmány valóban ki is tér ezekre. Itt olvastam először Th1 és Th2 egyensúlyról, alloantigén rendszerről, FC blokkoló antitestekről, natural killer ölősejtek hatásáról a terhességre, stb. és végül az autoimmun folyamatok terhességre gyakorolt negatív hatásáról. Fel is sorolta a szerző, hogy milyen immunológiai tesztek léteznek ezeknek kivizsgálására:
- antifoszfolipid ellenanyagok
- antinukleáris ellenanyagok
- egyéb autoimmun ellenanyagok (pl. a már nálam egyszer megnézett, pajzsmirigy működéssel kapcsolatos anti TPO és anti TG, ami nekem nagyon magas volt). Ez utóbbiak már akkor is károsak lehetnek a terhesség kimenetelére, ha még hiányoznak a kóros pajzsmirigy működésre vonatkozó klinikai tünetek és a laborértékek (TSH, T3, T4) még normál tartományban vannak.
Bingó, ez a tanulmány egybevág azzal, amit Balázs Csaba professzortól is olvastam ez ügyben, tutira ez az egyik probléma!
Igen ám, de vajon hogyan lehetne eljutni ehhez a kutató-orvoshoz? Egyáltalán ténylegesen is foglalkozik ezekkel a dolgokkal kivizsgálás-gyógyítás szinten? Megtudtam, hogyan kerülhetünk be hozzá, utánajártam, hogy milyen vizsgálatok lehetnek még, amik problémákat tárhatnak fel a meddőség-vetélés kérdésében. Mindent meg szerettem volna csináltatni fizetősen vagy TB-sen, ahogy sikerül, ami egyáltalán szóba jöhet.
Itt van mindjárt az inzulin rezisztencia. Szó nincs ilyen vizsgálatról a meddőségi központban. Szerintük ez nem annyira nagy probléma. A policisztás ovárium szindróma sem, hiszen azért van a hormonos stimuláció , hogy áthidalja azt, amit a szervezet nem képes magától megtenni. Na persze... Csak ez azért nem ilyen egyszerű. Ha az lenne, miért nem sikerül több, ebben érintett ismerősömnek a lombikja?

Tehát belekezdtem a fáradságos és drága kivizsgálások sorába. Korábban már megvolt a hycosy (a kíméletesebb petevezeték átjárhatósági vizsgálat) és a mammográfia (ez kötelező volt, de soha többé nem megyek a hagyományos változatra, ez egy szadizmus, értelmetlen ebben a a formában számomra - különben is, nagyon kis melleim vannak, a röntgenen csak a csúcsa látszott).
A trombofilia genetikai panelhoz csináltattam még kiegészítő vizsgálatokat is, egy Nagy Gén nevű cégnél, nyálból, postai úton. Néhány faktor, ami esetleg meddőséget, vetélést okozhat. A fele számomra teljesen ismeretlen kórság volt, de a csomag része volt. De volt benne citogenetika, ahol kiderült, nőnemű vagyok, egészséges. MTHFR (folsav hasznosulást végző gének) vizsgálat is volt benne, meg ugyanúgy Leiden, mint ami már megvolt a másik cégnél. Fura eredmény jött ki, szerintük Leidenem nincs (pedig tutira van, az APC rezisztenciám a béka segge alatt, ez méri azt, hogy a Leiden mutáció ténylegesen is okozott-e elváltozásokat a véremben, hát, igen, okozott), az az MTHFR, amit a másik cég is nézett, náluk nem tért el, a másik MTHFR-ben heterozigóta vagyok az egyik allélen. Ez azt jelenti, hogy a folsavat nem tudja lebontani megfelelően a szervezetem, tehát metafolin kell, azaz biológiailag aktív folsav (folát). Szereztem is Németországból egy ilyen terméket, postán küldték, Solgar Folate as Metafolin, 800 microgrammos. Azért ez a Nagy Gén nevű cég igen pofátlan összeget kért a vizsgálatokért, ami nem is passzolt össze eredményileg a GenoID labor eredményeivel, akiknek az eredményeiben jobban megbíztam.

Közben tenni akartam magamért is valamit életmód szinten. Sajnos a pajzsmirigy problémám egyik velejárója volt a túlsúly, amit magamra szedtem addig az időpontig, többször is, aztán fogyás, majd megint hízás. Olvastam a paleolit étrendről és életmódról, megvettem több könyvet is a témában. Amint olvastam ezeket, egyre inkább kezdett világossá válni számomra, hogy ez lesz az én utam, ezt kell megpróbálnom, egészen jól azonosultam a könyvekben leírtakkal. Korábban is jelent meg egy-egy cikk női lapokban Szendi Gábortól, hogy pl. milyen káros a gabonafogyasztás, a glutén, stb. Akkor még én is habókos gondolatnak tartottam ezt, hiszen nem azt mondják a nagyokosok, hogy a teljes kiőrlésű gabona mennyire szükséges, mi több, nélkülözhetetlen? Mint számomra végül kiderült: kifejezetten nem nélkülözhetetlen és a glutén nagyon is káros. Az én emésztési problémáimat is valószínűleg ez okozta, a rejtett gluténérzékenység. De mindezt inkább egy külön bejegyzésben fejtem ki, úgy érzem, megér egy külön kitérőt a dolog.
Csináltattam egy cöliákia kimutatására való vérvizsgálatot: 

tTG IgA/IgG (transzglutamináz elleni antitest)

Ez a felső határhoz közel állt, valószínűleg ez sem véletlen, a véremben is megjelentek a glutén elleni antitestek, a vékonybélben annál inkább nagy pusztítást végezhettek, nem véletlenül volt egyre rosszabb az emésztésem, meg a sok puffadás.

El akartam menni Balázs Csaba professzorhoz is a magánrendelésére, de olyan hosszú várólistája volt, hogy inkább egy másik orvoshoz mentem ugyanabban az intézményben, a lényeg: egy endokrinológus kell nekem. Hamar kaptam időpontot. Az orvos végre papírra vetette, hogy pajzsmirigy gyulladásom van, ami autoimmun eredetű. A Hashimoto szót nem írta le, de attól még arról volt szó. Csak egy UH hiányzott már, az jó lett volna, de sajna nem csináltak ott akkor. De kaptam gyógyszert, amit a következő lombik sikeressége esetén kellene elkezdenem szedni. Én azonban úgy döntöttem, azonnal elkezdem, mert a magánnyomozásaim eredményeképpen arra jutottam, akinek ez a betegsége van, annak kell a gyógyszer akkor is, ha a TSH még jó tartományban van. Egyenlőre fél tabletta Letrox-ot szedtem be. Ha ez elkezd hatni, plusz életmódot váltok, elindulhat valami jó folyamat bennem.

Szóval elkezdtem a paleót, majd jöttek a további vizsgálatok.
Az egyik, egy invazív vizsgálat, amit TB-re is megcsináltathattam, a méhtükrözés volt. Ezt az én kifejezett kérésemre írta ki a meddőségis orvosom, sőt, ajánlott is embert hozzá. Ezt az embert kellett megkörnyékeznem. Nem volt könnyű, de megoldottam. De azért itt is történt egy érdekes fejlemény. Mikor meghallgattam tőle, hogy sokan csinálnak méhtükrözést, de kevesen csinálják jól, de ő igen, azt találta mondani, hogy nem fog ez nekem sokba kerülni, úgy 25 ezer Ft-ba... Majdnem visszakérdeztem, hogy, miért, ez nem TB-s vizsgálat, de abban a pillanatban észbe kaptam, hogy miről beszél ez az ember. Elég megdöbbentő volt. Én 15 ezret akartam volna adni, de kissé alálőttem a helyi tarifáknak. Na jó, hát sajna a kiszolgáltatottság ezek szerint tovább kísért, de megbeszéltük a vizsgálat időpontját, egy pénteki napot. Hirtelen kellett egy vércsoport és ellenanyag vizsgálatot csináltatnom az altatás miatt, kiderült, hogy továbbra is 0-s Rh+ a vércsoportom, ellenanyag negatív. Remek, ez is megvan.
Aztán jött a vizsgálat reggele. Már 7-kor be kellett jelentkezni egy alagsori irodában, majd fel az emeletre, ott átküldtek a kisműtőbe. Ez egy nemrég felújított szárnya a kórháznak, jól nézett ki viszonylag minden. Megkaptam a kórtermet, ahol ketten voltunk egy kicsit idősebb nővel, ő nem azért jött, amiért én.
Itt is oda kellett mennem a műtő elé, várakoztam a soromra. Aztán jött az altatás. Ehhez nem fűződik kellemes emlékem. Az anesztes nő eldurrantotta a vénámat a kézfejemen, ezen elég jót mulatott, nem tudom, mi volt olyan vicces, de másodjára sikerült neki a csuklóm oldalán. Már ez sem volt túl kellemes érzés. De amikor elkezdték adagolni a szert, na attól még most is kiver a víz, ahogy rágondolok. Forró, égető érzés volt, ahogy jött fel a karomban a szívem és az agyam felé, el akartam volna húzni a karomat, annyira rossz érzés volt. A következő pillanatban fekete foltok jelentek meg a szemem előtt, ami egyre sötétedett és közben úgy éreztem magam, mint aki épp elájul. Egy gondolat suhant át az agyamon: ilyen lehet, mikor meghal az ember... Aztán már csak arra ébredtem, hogy egy fiatal srác, a beteghordó betesz az ágyamba. Ezek szerint túléltem. :-)) Nem éreztem semmit, később ki is mentem a mellékhelyiségbe, elégé véreztem, de nem fájt a hasam, azt hiszem. Pár óra múlva mehettünk haza, már a férjemre való várakozás alatt erős álmosság vett rajtam erőt, alig álltam a lábamon. Megkaptam a zárómat, átadtam a borítékot az orvosnak az általa kért összeggel (bele sem nézett), aztán hamarosan mehettem is haza. Otthon ágyba zuhantam és hosszú órákig aludtam, néha felébredtem közben, de kidőltem rendesen.
A zárójelentés szerint a ciklushoz képest vékony méhnyálkahártyám volt, de minden más rendben lévőnek mutatkozott. Amikor mutattam a meddőségis orvosomnak az eredményt, közölte, hogy igen, a korom miatt van és amikor mondtam neki, hogy ő maga is láthatta korábban, hogy milyen jó nyálkahártyám volt, azt felelte: mert ő megstimulált, azért. Hát, nem azért, hanem mert csak 2 hónap telt el a brutális mennyiségű gyógyszerrel történő stimulálásom óta, ez meg "kiütötte" a méhemet is kissé. Hogy ez a pasas miért nem unja már ezt az öregezést!!! :-(((

A következő vizsgálat, már fizetősen, magánban, egy 3 pontos inzulin rezisztencia vizsgálat volt. Itt minden érték jónak mutatkozott. Szerintem máris látszott a paleó hatása, kicsit több, mint 2 hete csináltam és már fogytam is tőle, ez rendezhette az értékeket. Korábban tutira rosszabbat mértek volna.
Elmentem CT lézer mammográfiára is, nem volt olcsó, de mennyivel jobb ez a vizsgálat a sima mammográfiához képest! Nem is értem, miért nem állnak át erre minél több helyen, semmi brutális összepréselés, de alaposság annál inkább van. Az egész mellem belefért a képbe, nemcsak a csücske. Volt néhány ciszta a mellemben, sajna ez a hormonozás hatása.

Már volt sok vizsgálatom, trombofília immunológiai és véralvadásos panel a genetika mellé, volt már közben nagyon komolyan bővített hormonsorom, benne mellékvese mutatók is, nézettem D vitamin szintet, ami nagyon alacsony volt, de orvosoltam, hiszen a D vitamin igen fontos immunmoduláns, nem csak a csontoknak kell. Volt a férjemnek is pár papírja, így mentünk el a Specialistához, aki a tanulmányt írta (róla írtam fent). Szépen összekészítettem mindent, kategorizáltam, még kísérő szöveget is írtam, ami alapján rendszerezni tudja a dolgainkat. Elmentünk a férjemmel, nagyon nagy várakozással, remélve, hogy egy megértő emberre akadunk a Specialista személyében. Emlékszem, aznap nagyon hideg volt. Az orvos várójában sem volt sokkal melegebb, ráadásul két órát vártunk a bejutásra.
Mikor végre bejutottunk, nem sok kellett hozzá, hogy igen rendesen pofára essünk. Ez az ember szemmel láthatólag semmi különösebb empátiát nem mutatott a dolgaink iránt, ránk sem nézett jószerivel, csak a papírok érdekelték, amik nem régebbiek egy évnél, kivéve a genetikát.A szépen összekészített, kategorizált és kísérőszöveggel ellátott aktáinkat fél pillanat alatt szétdobálta, hogy ez nem érdekli, az hülyeség, amaz meg nem ér semmit, stb. Csak az éven belüli leletek érdekelték, a korábbi kórelőzmény nem, kivéve a genetikát. Az orvos maga is egy igen különc fazon volt, beszédhibája is volt, alig értettük, amit mond, rettentő csúnyán írt és mindet egy kockás füzetbe írt be kézzel, számítógép csak kint a váróban, az asszisztensnél. Aki az édesanyja különben.
A lényeg: nekem nem sok kellett, hogy teljesen kiakadjak a pasasra, hogy mi a fenét keresünk mi itt??? Sokáig bent voltunk nála, kb.egy órát, próbáltam valahogy információkhoz jutni a Specialistától, hogy mégis, miért nem sikerül a baba? A végén azért sikerült valahogy dűlőre jutni vele, de nem tudtam, mit is kezdjek vele.
A Nagy Gén diagnosztika leletét lehúzhattam a wc-n, tulajdonképpen szélhámosoknak nevezte őket. Remek! Ha ennyire gáz társaság, nem kellene fellépni ellenük, mielőtt legombolnak az emberről 40 ezer feletti összeget? Még én vagyok a hibás, hogy oda mentem? Mindenki csak utólag okoskodik, a vétlen páciens meg, ha nem orvos, szívjon csak!
A hormonleleteimet is értékelhetetlennek tartotta, mert nem telt el 3 hónap az utolsó stimu óta. A férjem spermaleletei is kissé régiek voltak, de azért nem jött be neki, mert kell még tenyésztés is, nemcsak az általános spermakép. Az inzulin rezisztencia eredményeim végre jók voltak neki. A Leiden mutációmra és az MTHFR genetikámra Clexane-t és Aspirin Protectet írt elő, a lombik előtt és alatt meg szedjek Pipolphent, csináltassak 2 havi ciklusmonitorozást, ehhez megadta, melyik napon és legyen mellé vérből hormoneredmény. Még helicobacter kilégzéses tesztre is el kellett mennem, a férjemnek is. Olyasmit is kért, ami nekem már megvolt, csak épp nem vette észre a leleltek szétdobálása közepette. Endokrinológushoz is elküldött a pajzsmirigyes dolgaim miatt, megadott neveket is, kihez, miért menjünk. Az andrológus, akit mondott, az volt, aki egyszer már lerázott minket, mi ragaszkodtunk a már bevált orvosunkhoz inkább.
A Specialista nagyon nagy tudású ember kétségtelenül, de nem ért az emberek nyelvén, azt éreztem. Nem láttam, hogy holisztikusan kezelné a dolgokat, túl sok gyógyszert szedetne az emberrel, az empátia meg sehol sincs. Mi is csak egy eset voltunk. Mint mindenhol... A kért vizsgálatokat egy kis darab papírra írta fel, alig lehetett elolvasni. De legalább nem kért túl sok pénzt a vizitért.
Mikor kiszabadultunk onnan, az volt a gondolatom, hogy ezeket én nem fogom tudni végigcsinálni, rengeteg idő és pénz, van, amit fogalmam sem volt, hogy csináltassam meg, pl. ezt a ciklusmonitorozást. De ha nem csinálom végig, akkor mit tegyek? Nincs más esélyem, úgy éreztem. Ennél az orvosnál a cél: egy adott vizsgálatsor alapján kiad egy ún. Adatlapot, amivel igényleni lehet immunológiai kezelést, ha kiderül, hogy ez a baj. Bár ez habituális vetélőknek való kezelés lenne, de hátha nekünk is teremne valami babér.
Még aludni kellett párat rá, hogy eldöntsük, rendben, megpróbálom végigvinni a dolgokat.

Az elméletet tettek követték, megcsináltattuk a férjemnek az újabb vizsgálatokat, én meg elmentem ahhoz a másik endokrinológushoz, akit mondott a Specialista. Ott kimondták végre a Hashimoto tényét, a gyógyszert pedig egész tablettára emelték.
Elmentem egy magán gasztroenterológushoz is a helicobacteres dolog miatt. Ennek a belégzésnek hamar eredményt kellett volna mutatni, nekem azonban nem jelzett a teszt, így kb. 20 percet szipákoltam azt a zacskót egy-két perc helyett. Hát nem csoda, ha pozitív lett a teszt? Ennek valóságtartalmában erősen kételkedtem. De kiírattam a körzetivel a gyógyszereket rá, jó, irtsuk ki, ha ezt kéri a Specialista, meg el kellene menni egy kontroll tesztre utána. Nem mentem, elég volt. A két heti erős antibiotikum kezelés után alig győztem magam helyrehozni, úgy tönkrement a bélflórám is. Pedig, mióta a paleót csinálom és olvasok vele kapcsolatban mindenfélét, kiderült, hogy a helicobacter p. nem minden esetben annyira káros, mert évmilliókig szimbiózisban élt bennünk, csak a helytelen, nyugati típusú, szénhidrátdús táplálkozás tette ellenséggé. Én meg már nem is így ettem jó ideje. Nem is értettem, hogy lehet bennem helicobacter, mikor a férjemben sem volt. Azt hittem pedig, tőle kaptam el, mert neki voltak gyomorfekély gyanús dolgai, szedett is savcsökkentőket egy ideig. Ez is gyanússá tette számomra a tesztem valóságtartalmát. Túl sokat lélegeztem ki rá, ennyi idő alatt simán annyi nitrogén összejön benne, ami alapján kimondták a diagnózist.
A helicobacterrel kapcsolatban itt egy cikk, hogy miért rossz, ha teljesen kiirtják:
http://www.tenyek-tevhitek.hu/miert_rossz_az_emesztesem-a_sosav_szerepe.htm

A ciklusmonitorozást pedig a meddőségis orvosommal csináltattam végig, elég vastag borítékért, de legalább meglett. Igaz, az utolsó progeszteron vérvételért némi harcot kellett vívnom a recepción, mivel nem volt ott az orvosom, de meglett az is. Kiderült, hogy nagyon szép ciklusaim vannak, minden rendben folyik odabent. Vannak megfelelően antrális tüszőim is. Na ugye, hogy nem minden a papíron nyilvántartott kor?
Ezt a ciklusmonitorozást érdemes lenne bevezetni a meddőségi kivizsgálásoknál is, mert szerintem ebben a formában, ahogy a Specialista kérte, nagyon is informatív.

Közben azért saját kutatásokat is folytattam, két fórumra is beléptem tagnak, hogy infókhoz jussak és én is segíthessek másoknak, amiben a tapasztalataimból indultam ki. Pl. így derült ki az egyik fórum tagjaitól, hogy bevezettek egy új vizsgálatot, amit hasznosítani lehet a mi bajunkra, egy ún. immundeficiencia vizsgálatról volt szó. Aztán TNF alfa értéket kellett nézetni. Ezek citokin szinten mutathatják, nincs-e olyan értéktorzulás, ami hátrányosan befolyásolja a terhesség létrejöttét, illetve megmaradását. Ezek a vizsgálatok akkoriban még igen kísérleti szinten folytak a vetélés/meddőség témakörében. Nem baj, elmegyünk, aztán majd csak kihámoznak belőle valamit. Persze, keményen fizetős vizsgálatok voltak ezek. Persze a kapott eredményekkel nem nagyon tudott mit kezdeni a Specialista sem egyenlőre, mint kiderült. Az immundeficiencia vizsgálatban szerepelt pl. az NK arány vizsgálata, ami nekem 26% körüli volt, a felső határ meg úgy 28-30% körüli a lelet szerint. A TNF alfa eredményem teljesen jó lett.

Az egyik fórumon ismertem meg olyan lányt, aki egy hatalmas elszántsággal rendelkező sorstárs volt. Ő külföldi oldalakat is nézett az egész meddőségi témakörben. Általa nyílt meg előttem az a világ, amikor úgy éreztem, lehet valamit tenni magunkért és vannak lehetőségek, hogy ne legyünk annyira kiszolgáltatottak. Itt van pl. az NK arány is. Az lehet, hogy 28-30% a felső határa az általános esetekben, de a teherbe eséshez ez max 15% lehet, de inkább csak 12%. Ezt nem tudta a Specialista sem, de az amatőr kutató sorstárs lány által nekem jutott a feladat, hogy erről tájékoztassam az orvost.
Tehát máris van egy újabb probléma a babaáldás útjában, ez az NK dolog. Szaporodnak a problémák... De hátha jó lenne az az immunglobulin kezelés, amit kapni lehet ilyesmire az ígéretek szerint!
Még kellett egy csomó immunológiai vizsgálat, amit egy vagyonért csináltattam meg, pl. ANA, ELISA, stb. spéci dolgok, de ott már nem volt semmi eltérés.

Vissza is mentem a Specialistához, de nem jó érzéssel, kissé nehezteltem rá, amiért olyan durva volt az előző alkalommal. Már összeszedtem neki az összes kért leletet, reméltem, nem akar mást.
Míg vártam a bejutásra, összeismerkedtem egy lánnyal, akinek a későbbiekben még fontos szerep jutott a történetemben, barátok is lettünk később. De erről majd legközelebb...
Bejutottam a leleteimmel az emberünkhöz, akinek el is mondtam az amatőr kutató sorstárs lány által kikutatott dolgokat és a kutatása forrásait, hozzátettem az azóta általam talált dolgokhoz. A lényeg: innentől normálisan el lehetett beszélgetni az orvossal, aki meg is kérdezte, mivel foglalkozom? Mikor megmondtam neki, hogy könyvelő vagyok, igen elszontyolodott... Nem ezt várta, úgy tűnik. Pedig, ha tudná, mennyi nyomozás, keresés, problémamegoldási képesség kell ehhez a szakmához! :-))
Az NK arányom nagyon magas volta alapot biztosított, hogy megkapjam azt az Adatlapot, amivel már léphetek az immunkezelés felé. Nagyon örültem neki, azt hittem, már sínen vagyok.

Aztán jött a feketeleves, már sokadjára. Kiderült, hogy mindenféle drága vizsgálat kell még az Adatlap mellé, ami nélkül nem lehet ingyenesen megkapni az IVIg (intravénás immunglobulin) kezelést, de ezek a vizsgálatok leálltak, most szervezik újjá és különben is, csak a habituális vetélőkre lesz igaz az ingyenes kezelés, az autoimmunosok oldják meg a problémájukat, ahogy akarják. A kör bezárult, nem volt nehéz rájönnöm, hogy nem ez az én utam. De akkor mit tegyek? A sokszor elhalasztott lombik már nagyon aktuális volt, nem vagyok fiatal, nincs mire várnom, ősszel menni szeretnék, de mit tegyek, hogy segítsek a magas NK arányon és a Hashimoto által vélhetően fennálló Th1 citokin túlsúly miatt sikertelen lombikokon? Szedjek szteroidot, mert ezt javasolták autoimmunosoknak? Az nem elég sajnos az én esetemben! Ráadásul erősen károsíthatja a petesejt minőségét, emeli a vércukor szintet és utat engedhet egyéb betegségeknek azáltal, hogy túlságosan elnyomhatja az egészséges immunválaszt is a szervezetben. A szteroid használata nagy körültekintést igényel, azt nem lehet kontroll nélkül össze-vissza beszedni.
A Laboratórium Kft. közben bővítette a vizsgálati palettáját, eddig is főként hozzájuk jártam magán vérvételekre, de náluk lett egy celluláris immunstatus elnevezésű vizsgálat, ami nagyon hasonló az általam már megcsináltatott immundeficiencia vizsgálathoz, de kiegészítették egy NK funkció nevű vizsgálattal is. Megcsináltattam ezeket is, az NK arányom még mindig magas volt, az NK funkció normál.
Ezt az NK funkció vizsgálat dolgot az USA-ban jóval komolyabban vizsgálják, mint itt, de örüljünk, hogy egyáltalán már ez is van.

Itt vett új fordulatot a történetem, amikor három lány összefogása és teljesen saját útra lépése (köztük én) egy különleges folyamatot indított be, ami azóta egyre jobban terjed. De erről egy következő bejegyzésben írok...