Egy csodálatos kislány születése - a kezdetek

Honnan is kezdjem....

Talán onnan, hogy amikor megismertem a férjemet, végre valóra válni látszott az álmom, hogy nekem is lesz egy saját családom, két gyerekkel. Nem sejtettem, hogy ez azért nem is olyan egyszerű....

2005. karácsonya előtt ismerkedtem meg Vele, de a sors úgy hozta, hogy 2008-tól próbálkoztunk, tele reményekkel és a biztos tudattal, hogy az egyik hónap pozitív tesztet eredményez. Eddig ebben semmi érdekes nincs, hiszen sokan vannak így. Csak aztán sehogy sem akart az a pozitív teszt összejönni.
Először csak kissé elkeseredtem (na jó, eléggé elkeseredtem...), aztán 2009-től indult az igazi kálvária az orvosokkal és minden mással.
Először csak a szokványos 3. napi hormonszint, minden rendben, de emelkedett a TSH, 5 feletti. A nőgyógyász szerint: háát, egy kicsit magas, de... De mi van? Annyiban maradtunk, nem mentünk vele tovább. Nem sejtettem, hogy ez baj lehet, biztosan szólt volna róla az orvos, nem? Hát nem, de erről később...
Aztán persze megint csak hiába veszegettem a teszteket, mindig csak egy csík, mint egy szűzlánynak.:-((
Az orvosomnál kierőszakoltam egy 21. napi hormonszintet, hátha progeszteron hiány. Ott is minden rendben, csak próbálkozzunk, mondta ő, de azért a páromat beutalta a BMC-be. Azt írta, andrológiára szól a beutaló.
Nos, a BMC-ben ilyen néven nincs rendelés, mikor mentem időpontot kérni, egy kedvesnek még véletlenül sem nevezhető asszisztens, a recepciós kis híján kidobott az ajtón, hogy miféle andrológiára akarok én jönni??? Mutattam neki a beutalómat, hogy a helyi kórház nőgyógyásza nyilván nem ostoba, hogy nem tudja, hová küldött!!! Na, szép kis kezdetek, gondoltam és máris sikerült nem belopnia magát a szívembe a helynek. Azért kaptunk egy beutalót spermavizsgálatra nagy nehezen....
Milyen kis kezdők voltunk! Még semmit sem tudtam szinte semmiről, azt hitte a párom (akkor még nem voltunk házasok), hogy ez a sok pasas mind spermavizsgálatra jön. Azt sem tudtam, pontosan hogy van a menetrend a BMC-ben. Eléggé rosszul éreztük magunkat ott kezdőként.
Aztán megjött az eredmény, lesújtó volt!!!! 80-100 ezer spermium/ml a 20 millió helyett! A férjem tulajdonképpen meddő, rendkívül kevés spermaszám, a diagnózis: csakis lombik kezeléssel lehet gyerekünk! Alig hittem el, nem akartam annyiban hagyni, én a természetesség híve vagyok, a párom pedig az addigi közönyből egyszer csak elkeseredetté vált. Még hogy ő meddő??? De hát annak idején teherbe ejtette véletlenül az akkori barátnőjét (amit akkor nem tartottak meg, még 18 évesek sem voltak...), akkor most mi van????
Jöttek a szokásos drágábbnál drágább terhesvitaminok, spermium javító táplálék kiegészítők, stb. A következő spermavizsgálat már a Klinikákon volt, egy nagymenő andrológusnál. Órákig való sorban állás és eredményre várás... Ha tudtam volna, viszek ennivalót, a büfé pocsék volt. :-((( De a lényeg, vajon sikerült valamit elérnünk a sok bogyó beszedésével és néhány életmódbeli változtatással? 4 millió lett a spermaszám és nagyon kevés jól mozgó, egészséges példány volt köztük. Az ítélet: csakis lombik, nincs mese. A páromnak kiújult a varicoceléje (herében lévő visszértágulat, ami melegíti a herét, így az nem tud megfelelő spermát termelni), de mivel hasonlóval már műtötték 13 évesen - na akkor még nem spermajavítás miatt, hanem szimplán fájt neki, amúgy most is - még egyszer nem lehet műteni. Nem???
A következő kör: másik andrológust keresni. Találtunk is, ezúttal a MÁV Kórházban, de a magánrendelésére mentünk kezdetben. Ő vállalta a műtétet, nem is értette, miért ne lehetne többször műteni ezt? A műtét persze nagyon nem volt kellemes a páromnak, de ő hősiesen helytállt, némi gyulladás és duzzanat volt a mellékhatás, ami elmúlt és a fájdalom is megszűnt. Hajrá, próbálkozhatunk megint!!! Megint csak egy csíkos tesztek. :-(( De mi nem adtuk fel persze, megint elmentem a nőgyógyászomhoz, ahol kiderült, nekem meg egy cisztám nőtt, hurrá! Az szerencsére elmúlt, de közben az orvosom átirányított a BMC egyik nagyágyújához, mint az ő haverjához, hogy ez az ember "kézen fogva visz engem hozzá vissza, terhesen". Végre egy újabb reménysugár! A férjem spermiogramja már 10 millió/ml spermaszám, valamivel több jó minőségű egyeddel.
Inszeminációval kezdtünk, de előtte még némi pajzsmirigy vizsgálat kellett nekem, mert ugye ott volt az a bizonyos 5 feletti TSH nem is olyan régen azelőtt. A nagyágyú orvos véletlenül az Istenhegyi útra küldött fel, a Kútvölgyi helyett. Az Istenhegyi úton kifogtam egy igen nagyképű orvost, aki a könyvét akarta nekem eladni a terhességről. Meg tovább akart egy másik orvoshoz küldeni, aki persze megint a "legjobb", mint ahogy ez az ember magát és a könyvét tartotta. Azért levettek egy kis vért, néztek vmi számomra (akkor még) ismeretlen anti TPO-t és anti TG-t a TSH mellé, persze minden fizetős volt. Jó sokára lett eredmény, már indult volna az inszem. Akkor jött ki az, hogy anti TPO 1000 felett (a határ 10x-ese), anti TG a határ 4x-ese volt. Ez meg mit jelent? Persze a meddőségis orvosomnak fogalma sem volt róla, elhalasztottuk az inszemet, biztos, ami biztos, keressek egy endokrinológust, aki javaslatot ír. A kolléganőmnek volt egy endokrinológus ismerőse a Szent Imrében, akihez soron kívül elmehettem és aki oda is írta, hogy ez egy pajzsmirigy gyulladás, ami azért nem számít, még gyógyszer sem kell rá, mert közben a TSH lement 2,5-re,  ami szerinte jó, mehet az inszem. A pajzsmirigyem meg idővel el fog pusztulni, de az még odébb van szerinte, de ezzel nem lehet mit kezdeni, később gyógyszer kell majd életem végéig. Én csak ezt akartam hallani, mármint, hogy mehet az inszem, akkor még mindig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, de azért zavart, hogy a pajzsmirigyemnek tulajdonképpen annyi, de ha van rá gyógyszer, majd csak lesz valahogy, kit érdekel ez most jelenleg! Anyu is szedte egy darabig, de már neki nem kell. Bár már akkor okosabb lettem volna! Mennyi felesleges körtől és keserűségtől megmenekülhettem volna! De utólag azért tudom, hogy azért kellett mindenen végigmennem, mert ebből sokat tanultam, közben másoknak is segíthettem. Még nagyon hosszú út állt előttünk, amit nem sejtettünk akkor. Erről azonban egy következő bejegyzésben írok...
Azért történt ám más is! Összeházasodtunk a párommal. :-))) Ez volt a csokrom:

Ha már ne adj isten, lombik lesz, úgyis kell a papír erről, de nyilván nem csak ezért történt a ceremónia...

Friss házasként kezdtünk bele a meddőségi kezelések sorába....