Új remények - végül a valódi siker útja a terhességig

Több, mint egy év után azt hiszem, ideje végre írnom, hiszen bizonyára többen kíváncsiak, mi történt velem anno 2012-ben, mivel akkori eseményekről írtam.
Ami miatt "hallgattam", tulajdonképpen azért történt, mert az a bizonyos dolog, amit hárman "összehoztunk", azóta már más formában, szinte bárki által elérhetővé vált. Hogy nekünk anno volt-e közünk ehhez? Talán... Már nem tudjuk meg soha. De, hogy mégis miért érdemes írnom róla? Mert akkoriban VALÓBAN nagy dolog volt meglépni ezt.
Amiről szó van, az nem más, mint az Intralipid nevű infúzió.
Egy nagyon lelkes kutató sorstársam volt az, aki először szóba hozta ezt. Amerikai weboldalakon járt utána olyan lehetőségeknek, ami nálunk még nem volt, pedig elviekben nem lehetetlen elérni. A kedvenc oldalai Dr. Sher és Dr. Bravermann meddőségi specialisták oldalai voltak, többnyire innen szerezte az infókat.
Nálunk akkoriban csak készülőben volt egy protokoll, elsősorban habituális vetélőknek, de azt sugallták, hogy velünk, autoimmun problémákkal küzdőknek is lesz segítség. Nem volt időnk kivárni, mit lép a TB ez ügyben, ezért kellett egy olyan saját út, amit be akartunk járni.
Az Intralipid kezelés reménnyel kecsegtetett, hiszen a leírás alapján, amiket ezen weboldalakról lehetett többek között összeszedni, sikeresen csillapítja a magas NK (natural killer) sejtarány okozta heves reakciót az embrióval szemben, de magas NK funkció esetére is megoldás lehet. A magyar orvosok egy lehetőséget ajánlottak: szteroid (Medrol, Metipred, Prednisolon). Azonban ennek adagolása még a mai napig is fejtörést okoz számukra.... Szteroidot én nem akartam, eddig sem segített.
A másik, hogy a Th1/Th2 immunválasz eltérése esetén a túlzott Th1 immunválasz csillapítására is ajánlott volt az Intralipid. Akkoriban még csak kísérleti szinten ment néhány bennfentes kiválasztott részére a G1 Laborban egy ilyen vizsgálat, ami - többek között - ezt is mérte. Ugyanekkor a Laboratórium Kft. is indított egy ilyen vizsgálatot, a leírásuk alapján 6-féle citokinre. Nekem meg is lettek ezek, kivéve a Th1/Th2-t, mert utólag kiderült, vmi probléma van a reagensekkel, így csak 2 félére tudnak nézni, a befizetett pénzt vissza is utalták. Az NK arányom nagyon magas volt, 26%, az NK funkcióm normál tartományban maradt.
Csináltattam egy német laborral KIR gén tipizálást is, ami a natural killer sejtek genetikai hátteréről adott magyarázatot, itt is több típus létezik, nekem kimutatták, hogy genetikai oka (is) van a magas NK sejtek arányának. De a genetika azért nagyon bonyolult tudományág, az, hogy az NK sejtek melyik gén hatására és miért kapcsolnak be, illetve ki, azt azért nem tudtam meg, bár vannak tanulmányok erről, főleg német nyelven, de nem ástam ennyire bele magamat. Nálunk sajnos senki nem igazán tudja értelmezni ezeket az eredményeket, akkor én is hiába tenném, mert megfelelő terápiát szintén csakis magamnak kereshetném meg. Később kénytelen voltam meg is tenni, de ezt majd hamarosan....
Visszatérve az Intralipidre: a lelkes kutató sorstársam sikeresen beszerzett magának ilyen szert külföldön és szerzett hozzá orvost, aki be is adja neki. Nem volt könnyű menet számára, mivel első volt és meg kellett győznie az érintetteket, hogy ennek jó eséllyel sikerülnie is kell. Neki lett igaza! Azóta már boldog anyuka. :-)
Nekünk is csábító volt a lehetőség, azonban a korábbi forrás már nem jöhetett szóba. Azért nekem is lett receptem, de kellett egy hely, hogy hol is szerezzem be az infúziót. Internet, kutatás, legyen akkor Szlovákia, mit mondanak ott vajon? Néztem több felé, írtam is ide-oda, de nem tudtak segíteni, végül találtam egy patikát Párkányban, írtam nekik is, a tulaj magyar. Válaszoltak is, hogy igen, van és bármilyen Unión belüli orvosi receptre kiadják. Hurrá!!!! Nagy kő esett le a szívemről, mert a határidő már szorított, szeptemberben lombik, addigra minden legyen meg. Augusztus vége volt már ekkor. A harmadik sorstárs lány velünk ellentétben habituális vetélőnek számított, de autoimmunos problémái is voltak bőven. Neki elvileg még a korábbi protokoll szerint IVIg is járt, de próbálkozott más úttal is. Ő a telefonos szerepet vállalta be, mert neki jobban "belefért" a munkájába a külföldi telefonok, ő bonyolította le, mikorra van meg a rendelés és mikor mehetünk érte. Hát, ez is valami volt, a levelezés lassú lett volna. Egyik nap elmentünk a cuccért, minden reményem abban a dobozban volt akkor. Több is volt, mint kellett volna, de úgy voltam vele, hátha még több is kellhet, meg másnak is adhatok át belőle. A harmadik lány egy nehezen elérhető harmadik forrásból szintén szerzett lipidet, oda recept sem kellett, de az egy egyszeri lehetőség volt. Volt szerünk bőven! :-)
Még egy dolog volt hátra, az orvosunk (nevét, elérhetőségét nem adhatom meg, főleg nem nyilvánosan, hivatalosan legyen az, hogy külföldi orvos) kért pár vizsgálatot még biztonsági okokból, nehogy gondot okozzon a lipid beadása. Az alapja szója és tojásfehérje adalék is van benne, allergia esetén baj lehet a beadásából. Így aztán csináltattunk egy 20 alkotóelemből álló IgE alapú nutritív (táplálék) allergia panelt, egy kiterjesztett máj- és koleszterin funkciót és egy általános vérképet is. Rossz májenzim és koleszterin érték is ellenjavallt, mivel a szer sajátja, hogy beadás után megemeli ezeket átmenetileg, de egészséges szervezet lebontja azt rövid időn belül. Minden rendben volt. Jöhetett a nagy esemény!
Eljött a stimuláció ideje. A majdnem biztos siker tudata vezérelt. Boldog voltam. A várható beültetés előtt 5-10 nappal ajánlották a kutatók a lipid beadását. Mindent nagyjából kiszámoltam, mikor, minek kell időrendben lennie, mit, hogy szervezzek, mert a munkám miatt sem volt mindegy, mert azért az is ott várt rendületlenül. A stimulációhoz most egy igen drága hormon összeállítás volt, de most rövid protokoll, a ciklus 2. napjától, szerintem nagyon magas dózissal, de nem akartam beleszólni, fizettem (már egyre nehezebben, komoly anyagi megterhelés volt már mindez addigra) és csináltam. Alakultak a tüszők, a leszívás előtt két nappal mentünk beadatni a lipidet. Már az utazás is nagyon izgalmas volt, hiszen a leendő gyerekünkért tettük meg a nagy utat. Az infúzió lassan ment le, nem volt gond semmi szerencsére, a végén sokat kellett inni, nehogy "megüljön" a szer az erek falán. Hígították is a tasakot, fiziológiás sóoldattal. Azt adták, nem kellett külön szereznünk. A sok plusz folyadék és az utána lévő ivás megtette a hatását, hamar szükség volt a mellékhelyiség áldásos "nyugalmára". Hazafelé eléggé elálmosodtam, melegséget éreztem, mindez a lipid immunfolyamatokra gyakorolt hatásának tudható be. Kis fejfájás volt csak, semmi komoly mellékhatás nem jelentkezett. Végig azon gondolkodtam, én leszek a második lipides, sikeres lombikos kismama, Bp.-en az első, de jó! Milyen nagy dolog a sok harc után! Meg aztán sokan követnek minket ezen az úton és akkor az autoimmunosoknak is lesz esély végre, nekik is van működő terápia!
Jött a leszívás, a szokásos kellemetlenséggel, lett megint 5 petesejt. Ahhoz képest, milyen nagy adag és drága hormonok voltak, kicsit többre számítottam, de mindegy, csak sikerüljön a baba! 3 embriócska sikeredett, sajnos fagyira nem maradt, visszakaptam őket. Szedtem közben kis adag szteroidot, azt még bevállaltam mellé, Medrolt, először egy szemet, majd csökkentve felet és negyedet, a negyedeket a beültetés után is hagytam. Sikeres megtapadás után a 6. hét elején kellett volna még egy lipid, amim elvileg elég is a 12. hétig, de én még mentem volna a 9. héten is, az tutira betartott volna a 12. hétig. Reményekkel voltam tele, persze az aggodalom, a stressz mégis előjött, hogy mi van, ha mégsem. Nem éreztem semmit, eleinte mintha igen, de az csak a pótló progeszteron hatása is lehetett önmagában, mint mindig. A második héten már nagyon rossz megérzésem volt. De még ez persze nem jelent semmit.
Közben a harmadik sorstárs lány lombikja is elkezdődött, nagyon kevéssel utána, ahogy az enyém. Ő kihasználta a régi IVIg lehetőségét, bevetette azt is és a lipidet is, szteroidot, meg egy különleges, nálunk ilyen célra nem használt injekciót is kapott, igazi kísérleti nyúl volt, de mindent vagy semmit, így állt hozzá. Bátor volt nagyon és elszánt. Ahogy én is természetesen!
Nekem eltelt az idő, már mutatkozni kellett a béta HCG-nek. De nem volt semmi, egy kósza 2-es érték, ami különben egy nagy nulla.... Padlón voltam, mit ne mondjak! :-( Most akkor hogyan tovább?
A harmadik lánynak azonban sikerült. :-) Szívből örültem neki, bár ő nem egyértelműen a lipidnek köszönhette a sikert, mert volt sok más is, de kit érdekelt az akkor már? A lényeg, hogy neki is megvan, már csak meg kell maradnia a babónak. Megmaradt, ő is anyukává lett megérdemelten!
Itt maradtam én a háromból, a vesztes, az első sikertelen lipides lombikos.
Azért sem adtam föl, de 2013. március-áprilisig nem akartam menni lombikozni, tovább kellett kutakodnom, muszáj volt megtalálnom a lehetőséget, mindent meg kell próbálnom, anyuka akarok lenni én is, a kisbabámat akartam ölelni, nekem miért nem sikerült?
Kellett egy kis szünet, közben elkezdtem mandalákat színezgetni.... Talán elsőre gyerekesnek tűnik, de nekem némi lelki megnyugvást okozott, színeztem és ahogy szépültek az ábrák, addig kikapcsolt az agyam és boldog voltam. Rám fért már. Mert amúgy egy nagy ürességet éreztem.
Aztán karácsony után újra nekiültem kutatni, szinte már csak egyedül, már csak nekem volt harcolni valóm a sikeres terhességért, a többiek már nem terhelték magukat ezzel, nem is akartam őket zaklatni, néha kérdeztem csak.
A KIR gén tipizálásos vizsgálat valójában ekkor történt, nem egy időben az NK sejtesekkel, mert azt akartam megtudni, hogy genetikai oka van-e a magas aránynak és igen. A német protokollban volt egy gyógyszer, ami egy rák kezelésénél használt szer, Granocyte 13 a neve. Segíthet ez nekem vajon? Nézegettem a német fórumokat, olvastam a német protokollokat és még váltottam egy levelet a híres német meddőségi specialistával, Dr. Wolfgang Würfel-lel. Tudtam, hogy ismeri Fülöpöt, arra hivatkoztam, hogy Fülöp ajánlotta őt (persze én már nem voltam Fülöpnél régóta, nekem sajnos ő már nem tudott segíteni), adjon már tanácsot nekem pár szóban. Sikerült a "trükk", megadta, hogyan kell alkalmazni az Inltralipid, Granocyte, szteroid kombót, de ő különösen nem is javasolta a lipidet, csodálkoztam is rajta. Ő a Granocyte híve volt KIR gén problémák esetén.
Granocyte 13.... Nem tűnt teljesen egyértelműnek, hogy biztosan segít-e ez nekem, de úgy voltam vele, megpróbálom. Tudtam, hogy nagyon drága. Receptet szereztem valakitől, beszerzési forrásnak egy kanadai forgalmazót ajánlottak. Onnan rendeltem meg, de nem volt könnyű a rendelés menete sem, akkor volt, hogy hirtelen kiborultam és sírógörcsöt kaptam. Nagy feszültség alatt voltam, hogy minden meglesz-e a következő lombikig. Olyan ez az egész lombik, mint valami teljesítménytúra, aki akkor nekem azt mondta volna, nem lehet rágörcsölni, annak biztosan bemostam volna egyet! Sikerült a megrendelés, kifizettük paypal-lal az árut és vártam, hogy időben megérkezzen a szer. Közben a német professzor és más német protokoll szerinti ajánlás alapján beadattam egy előzetes lipidet is egy hónappal a tervezett leszívás előtt. Ez elvileg megalapoz egy kezdeti immunaktivitás csökkentést, amit majd a beültetés előtt 5-10 nappal beadott második lipid koronáz meg.
Most én voltam úgy, hogy mindet vagy semmit. Lipid, Granocyte, szteroid csak ami a lombik beültetés miatt kell, meg ki akartam próbálni a GM-CSF lehetőségét is, ami egy olyan táptalaj, amiben nevelgetik az embriókat beülti előtt és max. 3 napos korig maradhat benne az embrió, utána be kell ültetni. Inkább habituális vetélőkön segített ez, náluk se túl gyakran, de én úgy voltam vele, hogy ez is egy lehetőség, miért ne próbálnám ki? Végül is szinte majdnem habituális vetélő vagyok én is, ennyi sikertelen lombik után...
A meddőségis orvosom mindent rám hagyott, látta az elszántságomat, nem mondta semmire, hogy nem, úgy volt vele, mint én, hátha pont az a bizonyos dolog fog segíteni. Vittem neki a szakmai anyagokat, elmondtam neki, mit, miért csinálok és vittem Würfel levelét is. De azt kértem tőle, hogy most ne legyen már olyan durva stimu, se anyagilag, se máshogy nem bírom már. Arra gyanakodtam, hogy a durva stimu miatt lettek olyan gyatrák az embrióim a múltkor. Vannak ugyanis tanulmányok, hogy a mesterséges hormonos stimulálás embriót károsító hatásáról írnak. Van egy bizonyos "ragasztó" az embrió sejtjei között, amit a sok műhormon fellazít és mielőtt beágyazódna, egyszerűen szétesik az egész. Most ezt az eshetőséget minimalizálni szerettem volna. A protokollban most Clostilbegyt is volt. Árban nem maradtam el sokkal az előzőtől, de azt reméltem, ez talán jobb lesz, azért abba már nem szóltam bele, mivel stimuláljon, ő az orvos, csak kevesebb hormonterhelést akartam.
Később tudtam meg, szintén Dr. Sher weboldaláról, hogy a Clostilbegyt nem ajánlott már 40 körüli nőknél. Nekik inkább csak ront a stimun. Hát, igen, sajnos 3 embrióm lett most is az 5 petesejtből, nem tudom, hogy a GM-CSF táptalaj, a nem eltalált stimu vagy egyszerűen feladta a szervezetem, amiatt lett satnya az eredmény, a 3 embrió sem volt igazán szép. Sőt, szemmel láthatólag nem voltak a legegészségesebbek.
De visszatérve a Granocyte-ra: megérkezett időben, próbáltam alaposan megnézni, nem hamisítvány-e, mivel sajnos Kanadában van a legtöbb hamis gyógyszer. Angliából postázták, de ezt tudtam, benne volt a megrendelőben. A receptet a megrendelés után e-mailben kellett elküldeni, hivatkozva a rendelésszámra, ők leellenőrizték az orvos pecsétszámának valóságtartalmát, azt írták, török az orvos, ezen nevettem egyet, hogy ennyire mindegy nekik? Persze, nem török volt, de nem gondoltam, hogy túl komolyan veszik ezt a recept dolgot, pedig komoly gyógyszerről volt szó. Nagy kockázatot is vállaltam vele, komoly mellékhatásokkal járhatott volna, mégis csak egy rák kezelésénél használt gyógyszer alapból, meddőségnél off label a használata, mint az IVIg is. Egy kicsit szerintem "rokon" is az IVIg-gel. G-CSF terápia a neve. Emiatt gondoltam, hogy jól kiegészíti, ha GM-CSF táptalajt is kap mellé a picike.
G-CSF = granulocita kolónia stimuláló faktor
GM-CSF = Granulocyte Macrophage Colony Stimulating Factor
A GM-CSF az embriológus dolga volt, neki adtuk oda a leszívás előtt névre szólóan, a Granocyte nálam volt a beültetéskor. Amikor megláttam a nem szép embriókat, nagyon elkeseredtem. De azért bíznom kellett, nem adhattam fel! Most aztán mindent beleadtam! Megkaptam a második lipidet is, ahogy a német protokoll előírta, a Granocyte egy subcutan szuri, a beültetés előtt 2 órával kellett az elsőt beszúrni, a másodikat 2 nap múlva, aztán megint 2 nap múlva a harmadikat és a negyediket is újabb 2 nap múlva, ha jól emlékszem, követtem az ehhez tartozó protokollt is a szakmai leírás és Würfel Dr. ajánlása alapján. Ezt elvileg a 12. hétig kellett volna szúrni adott rend alapján, de nekem csak a fele időig elegendő mennyiségem volt, azt akartam ritkítva beosztani, nem lehetett volna anyagilag bírni. 200 ezer Ft volt 10 db az akkori árfolyamon, kellett volna vagy 20 db.
Azért szóltam az orvosomnak, hogy milyen mellékhatás fordulhat elő, ha baj van, ott a szer doboza az ágyamon a kórteremben, abból tudhatják, milyen cucc volt ez. Kicsit le is döbbent, hogy jajj, nehogy nekem itt baj legyen, mert akkor mi lesz, de egy kis megszédülésen kívül nem volt semmi, itthon sem, pedig azért féltem kissé. Minden következmény engem terhelt volna, hiszen ezt saját felelősségemre adtam be magamnak.
A várakozási idő alatt semmi különös nem történt, most még beágyazási szurkálódás sem volt, nem éreztem szinte semmit. Talán ez a jó jel? Mert eddig éreztem vmi olyasmit. De azt eldöntöttem, hogy nem megyek be a meddőségibe, ha nem sikerül. 2 nappal hamarabb, mint az eredményhirdetés, elmentem magán úton béta HCG-t nézetni. Megjött másnap az eredmény, a munkahelyemen meg sem mertem nézni, csak itthon, nagyon félve. HCG = 2
Ültem a monitor előtt és csak potyogtak némán a könnyeim.... Tudtam, hogy most akkor itt van vége ennek a fejezetnek az életemben, ennyi volt. Van még egy TB-s lehetőségem, nem tudom, fel akarom-e használni vagy sem és ha igen, miként? Nem akartam erre gondolni akkor. Onnantól kezdve én csak kívülről láttam magamat, mintha nem velem történt volna meg ez a dolog. Üresség és a semmi-érzés volt velem akkor. Sokáig utána is.
A kapott béta HCG eredményemet beküldtem e-mailben a meddőségibe azzal, hogy nem megyek be, minek és majd találkozunk egyszer vagy nem, majd elválik. Most semmit sem akarok, mindenki hagyjon békén - persze utóbbit csak hozzágondoltam, nem írtam le. Az orvos is csak annyit írt vissza, hogy sajnálom. Tudom, hogy nagyon szurkolt nekem, nagyon értékelte a küzdelmeimet és azt is, hogy közben én azért próbáltam másokat segíteni a nehéz úton, a megszerzett tudásomat, a kapcsolataimat is megosztottam vele, hátha másnak sikerül. Sokaknak bejött a lipid. Volt, aki egy bizonyos antihisztamin-terápiát próbált ki és bejött neki. Olyan is volt, akinek spontán jött össze és még lipid sem kellett neki, pedig ő is hashimotos volt.
Vajon a Hashimoto egy végzet? Annak nem lehet gyereke? Ez nem igaz!

2013. tavasza volt már ekkor, közben a hivatalos úton is elindult a lipid kezelés, de Smoflipid volt a felhasznált szer, engedélyek, több kör futása, aki ezt vállalta, de azért a mi vonalunk is élt még. Nem mindenki csinálta végig a Fülöp-féle procedúrát, de azért sok dolognak meg kellett lennie ahhoz, hogy a magánutas lipides kezelés is mehessen. Nem blindre ment az sem, orvos állt mögötte.
A Granocyte maradékát eladtam egy sorstársnak, sajnos neki sem hozott szerencsét. :-(

2013. nyarán el kellett döntenem, mit is akarok. Az orvos nem javasolt több stimut mát nekem. Én sem akartam többé. Ez nem az én utam, tudtam már akkor. Megbeszéltük, hogy bevállalom a donor petesejtet, de sajnos nincs jelöltem. Mondta az orvos, hogy lehet szerezni anonim donort, majd utánanéz. Akkor majd szól. Ősszel lesz belőle valami, addig pihenjek.
Ezt tartottam életem legnagyobb kompromisszumának, ezt a döntést. A szívem mélyén nem voltam benne biztos, hogy ezt akarom, titkon még imádkoztam is, hogy bárcsak természetes úton sikerülne a baba, akkor minden a világon a legszebb lenne, saját génállományú baba, természetes úton, az lenne az igazi! De azt hittem, az nekem nem lehetséges. Csináltassak HLA tipizálást, hogy nem a férjem és köztem van-e vmi immunológiai összeférhetetlenség? Nem akartam erre költeni már? Mit érek vele? Akkor mi van? Az IVIg nekem nem járható út, elérhetetlen. Az orvosom azt mondta, olvasmányai alapján szerinte elképzelhető, hogy nekem a saját embrióm ellen küzd a szervezetem, donorral meg befogadná. Hittem neki, mivel magam sem láttam más lehetőséget. A férjem is nehezen fogadta el a helyzetet, ő az én génjeimet akarta "összekeverni" az övéivel. De ha csak így lehet gyerekünk, akkor így. Ki tudja, talán utána mégis csak természetes úton megfogan egy saját! Cikáztak a gondolataim.
Közben a szervezetemet elkezdtem felkészíteni a várandósságra, most szedtem B vitamin komplexet, omega 3-at, D vitamint, Q10-et, cink+C vitamint, bio szelént és persze a Letroxot is, figyeltettem a TSH-t, az anti TPO-t, T3, T4-et. Nyáron ez már elég jó értéket vett fel, TSH 1,45, anti TPO 300 alatt. Szuper! Alakul! Ez már jó kezdet! Ami még plusz volt e mellé, hogy kurkuma kivonatot (egy jobb minőségűt), barátcserjét is szedtem, ezek újítások voltak a korábbihoz képest.
Mentem UH-ra és rögtön rákszűrésre is, előzetesként a várható felkészítésre, amit az orvos javasolt, hogy a következő havi spontán ciklusos beültetésre minden jól meglegyen. Megvolt a donor, csak össze kellett volna minket hangolni a következő ciklusra. Nagyon szép tüszőfejlődés, sok antrális tüszőm volt abban a hónapban, úgy tűnik, jó volt a saját kis felkészítő kúrám. Az orvos megejtette, hogy legszívesebben meg is stimulálna, olyan szép ez a ciklus. Bakker, ezt most minek mondta? Olyan nehéz volt elfogadni, hogy nem saját génes babám lesz, miközben szuper ciklusaim vannak! De a folyamat már sínen volt, a következő mensi utánra összehozta volna a közös ciklust az anonim donorral. Szólnom kellett, mikor jön meg, mert akkor mennem kellett volna, de adott napig meg kell jönnie, mert akkor csak fagyis beültetés lehet, mert nem lesz összehangolva a kér ciklus.
Vártam, de valójában már semmi küzdést, semmi stresszt nem éreztem, beletörődtem a dolgokba, úgy voltam vele, ez most teljesen biztos, hogy sikerül, hiszen most már elhárítottuk az utolsó problémát is, az utolsó immunológiai összeférhetetlenségi faktort. Pont tüszőrepedéskor voltunk együtt a férjemmel, egy halovány kis gondolatom azért még volt, hogy mi van, ha... Valahol azt éreztem, nekem saját úton fog a baba sikerülni. De nem gondoltam erre sem túl komolyan. 2 hét múlva vártam, hogy mikor jön meg már. Másfél héttel a tüszőrepedés után fura görcsölgetést éreztem, még meg is ijedtem, hogy jaj, ne már, hogy hamarabb jön meg, akkor megint csúszik a beültetés és ki tudja, hogy lesz akkor? Aztán elmúlt az érzés. Hétvégén elmentünk egy tökfesztiválra, ott jól elvoltunk, gondoltam, akkor talán hétfőig megjön végre, de még csak nyoma sem volt ilyen érzésnek. Gyanút fogtam, de el is hessegettem, hát pont most sikerülne? Ilyen csoda esne meg velem ezek után?
Kaptam korábban egy kedves lánytól több terhességi tesztet egy felirattal a borítékon, amiben adta nekem: "ezek a pozitív tesztjeid". :-) Aranyos volt, hogy így írta. Most elővettem egyet belőle. Hétfő késő délután volt, aznap az orvos már kérdezte, hogy mi van, mondtam, semmi, akkor szerdán szóljak vissza, mi van, mert talán egy ciszta akadályoz meg a mensiben. Ciszta? Valahogy nem hittem el.
Megcsináltam a tesztet. Egy igen halvány második csíkot láttam.... Mi van???? A férjem is mondta, várjunk még, bármi lehet, ne örüljünk előre, bármi lehet. Másnap reggel megismételtem a tesztet. Sokkal erősebb második csík. :-) Akkor már tudtam, hogy VALAMI VAN! Rohantam a magánlaborba egy HCG tesztre, plusz mindjárt TSH, anti TPO is volt mellé. Másnap reggel megkaptam az eredményt. Béta HCG 398!!!! Azt hittem , menten lezuhanok a székről! :-) Örömömben persze, hogy sírva fakadtam, mert kiszámolva a ciklus és megfoganás napjait, ez egy nagyon erős HCG volt! A TSH-m 4,25, másnaptól emeltem a Letroxon, az anti TPO is felszaladt 500 körülire. Ez már a terhesség hatása volt.
Hívtam az orvost a megbeszélt időpontban a szokásosnál hevesebben dobogó szívvel. Az első kérdése az volt, hogy na, menstruál már? Erre azt válaszoltam neki, hogy vérzés nincs, de van előző napi értéken egy 400-as HCG-m. Csend a telefon túlvégén, majd: de hiszem akkor maga terhes!!!! Hát, én is úgy vélem! :-D Nagy örömujjongás, pénteken pedig bementem a meddőségibe, ahol újabb HCG, hogy alakul-e a terhesség. 2500 (!)-as volt az érték, nem kaptam levegőt, mert ez azt jelenti, látszania kell a petezsáknak is! Igen, a petezsák ott is volt, ahogy kell!!!! A terhesség immáron minden kétséget kizáróan létrejött magától, ahogy a sors számomra megírta!
Persze, azért még hosszú volt a további időszak, mire megszületett a baba..... De erről egy következő bejegyzésben írok. :-)

(Megj.: a fentiekhez tartozó szakmai anyagok és tájékoztató oldalak linkjét szintén egy külön bejegyzésben adom meg, hátha segítség többeknek.)