...és elindultak a meddőségi kezelések

Az elhalasztott inszemináció 2010. novemberben lett volna, így aztán átcsúsztunk 2011. januárra, mivel a december a karácsony miatt necces volt.
Belegondoltam, hogy milyen is a sors, két évig szedtem fogamzásgátlót, hogy ne essek teherbe (nem én nem akartam teherbe esni, a kapcsolat sajnos sokáig nem tartott ott, hogy babára gondolhassak). Most meg meddőségi intézetbe kerültünk...

Életemben először kellett magamnak injekciókat beadnom, bénáztam is rendesen időnként. Pl. amikor a nagyobbik tűvel, amivel a Merionalt ki kellett szívni a fiolából, véletlenül beleszúrtam az ujjam ízületei közé. Hónapokig viseltem "ügyességem" nyomait egy nagy duzzanat képében.
De hatalmas izgalommal voltam a dolog iránt, azt reméltem, hogy ha a spermium útját megrövidítik, tutira sikerül a dolog, mert csak ennyi kell és kész, jöhet a kétcsíkos teszt végre. A tüszőrepesztőt az orvos utasítása alapján percre pontosan adtam be. Amikor eljött az inszem napja, éreztem, hogy a stimulálás során alakult egy szem tüsző reggel fél 9 körül repedt meg, maga a beavatkozás meg csak délután 1/2 2 felé történt. Nem túl nagy az időkülönbség? A petesejt az első 6 órában a legtermékenyebb, a következő 6-ban már csökken a termékenysége és a hátralévő 12-ben már alig marad belőle valami. Idő kell a spermiumoknak is, hogy célba érjenek, hiába fecskendezik közelebb a kezelés során. Szóvá is tettem az orvosnak, hogy kicsit aggódom fentiek miatt, de lehurrogott, hogy nem állhatnak állandó készenlétben egy hüvelyi UH fejjel az ember mellett, hogy mikor reped a tüsző, jól van minden úgy, ahogy van. Kedves... :-((
Maga a beavatkozás teljesen embertelen, futószalag szerű volt. Elég hülyén is éreztem magam emiatt. A műtőben lábak szinte a nyakamban, majd leestem az ágy végén, annyira le kellett csúszni és úgy, teljesen kitárulkozva vártam, hogy jöjjön az orvos. Nem kicsit megalázó helyzet. :-(( De mindent a Célért, úgy voltam vele. Pár perc múlva jött is az orvos, UH-on ellenőrizte, hogy megrepedt-e a tüsző, aztán mondta, hogy most egy kis feszítést érzek majd, úgy is lett, majd egyszer csak sehol nem volt. Olyan gyorsan bespriccelte a férjem reggel leadott és megtisztított cuccát, hogy észre sem vettem, mikor ment el az orvos, csak kissé feljebb emelték a lábamnál az ágyat és úgy maradtam negyed órán át. Utána visszamehettem a kórterembe. Ágyat nem kaptam, egy széken vertem tanyát, míg lehetett menni a zárójelentésért.
Két hét múlva tesztelhettem elvileg, de a BMC-be még plusz pár nap múlva lehetett bemenni. Nagy izgalommal csináltam pisitesztet a mensi várható napja utáni napon, egy csíkos lett. Másnap megint... Igen elkeseredtem, mert nagyon bíztam a sikerben, igaz, nem éreztem semmit. A BMC-be már úgy mentem be, hogy tudtam, mi a helyzet, már abbahagytam az Utrogestant is. Attól kicsit később jött meg, ennyi volt a hatása. Rögtön kezdhettem egy újabb kört. Most emeltek a Merional adagján. Ezúttal 4 tüsző lett és kissé csaltam a tüszőrepivel, nehogy megint túl korán repedjen meg, egy órát ráhúztam, többet nem érte meg. Persze ez is egy nagy nulla lett. Úgy voltam vele, az inszem egy gagyi, kétes sikerrel kecsegtető beavatkozás, hiszen a normál úton történő teherbe esésnél sokszor a tüszőrepedés előtt egy-két nappal vannak együtt a párok, itt meg tüszőrepedés után viszonylag sokkal. Talán ha két befecskendezés lenne, egy előtte, egy utána... De nem így van, részemről így értelmét vesztette az inszem. Ezúttal megbeszéltem, hogy lombik legyen, pedig ezt nagyon el akartam kerülni. Az orvos szerint max 3 kezelésből tutira meglesz a baba, mert bár közel 40 éves voltam, de nagyon jók a petefészek tartalékaim az UH alapján. Én meg kiakadtam, 3 kezelés? Sikerüljön már elsőre, elég volt a két sikertelen inszem, a lombik nagyon tutira sikeres eljárás, gondoltam akkor még...

Most azonban már elkezdtem magánúton pár dolognak utánajárni, mi lehet a sikertelenség oka és rátaláltam a trombózis hajlamra, mint egy lehetséges okra. Csináltattam is egy genetikát. Kiderült, hogy Leiden mutációm van, heterozigóta, plusz az egyik MTHFR génem, ami a folsav feldolgozásáért felelős, az is heterozigóta az egyik allélen. Ez utóbbi jellemző a lakosság 40%-ára, még sincs ennyi meddő pár. Tehát ez nem lehet nagy baj, egyszerűen nem folsavat, hanem metafolint, azaz folátot kell szedni. A szervezetünk ugyanis nem a folsavat, hanem a folátot tudja közvetlenül hasznosítani. Így kivédjük a hibás gént, már nem kell "küszködnie" a szervezetnek, hogy átalakítsa. Hurrá, ez elintézve, a Leiden miatt pedig ezúttal Clexane-t is kaptam. Meg még egy csomó más hormont is, egy egész vagyon volt az ára, de már bőven alakultak a kiadások a magánvizsgálatok, a vitaminok, az orvosi díjak, stb. miatt.

Végigcsináltam a hormonkezelést, közben többször UH, vérvétel, szépen alakultak a tüszőim. Viszont elkezdett érdekelni, még mi lehet az akadály, ami miatt esetleg nem sikerülhet a dolog. Megtaláltam Dr. Balázs Csaba professzor írásait a pajzsmirigy kiemelt szerepéről a teherbe esésről és az autoimmun pajzsmirigy gyulladás meddőséget okozó hatásáról. Rá is kérdeztem a meddőségis orvosnál, aki már megint leszólt, hogy ugyan már, sokaknak sikerül teherbe esni ilyesmi mellett, ne pánikoljak, ez nem akkora nagy baj. Na persze... Hittem is, meg nem is, de hát mentem előre, belekezdtem, most már végigcsinálom.

Folyt.köv.