Amit a meddőségi intézmények "elfelejtenek" megvizsgáltatni, avagy nem vesznek róla tudomást...

Ennyi kudarc után semmiképp sem volt erőm egy újabb lombikhoz, míg ki nem derítem most már inkább magam, mi lehet a baj. Elkezdtem keresni a neten, hogy van-e olyan specialista, aki tudna segíteni rajtunk. Mert a BMC-ben csak letudják a lombikokat, igazi kivizsgálás nincs ott. Azt mondták, a harmadik sikertelen lombik után esetleg elküldik az embert ide-oda, de nem ezen múlik a siker - szerintük.

Annyit már kezdtem sejteni, hogy a pajzsmirigyem lehet a hunyó, erről több cikket is olvastam Balázs Csaba professzor írásaiból. Sőt, még írtam neki a családinet nevű weboldalon is. Általában sablon válaszokat írt, de a végén ott volt a lényeg, amit kérdeztem, arra is írt azért pár szót.
Aztán találtam egy cikket a neten bizonyos Dr. Fülöp Vilmostól, a tanulmány címe: Sikertelen terhességek immunológiai háttere - Újabb terápiás lehetőségek. Ez a tanulmány elsősorban a habituális vetéléssel kapcsolatos dolgokról szól, de azt gondolom, a sok sikertelen lombik is egyfajta vetélés, hiszen embrió keletkezett, de valami miatt nem tapadt meg. A tanulmány valóban ki is tér ezekre. Itt olvastam először Th1 és Th2 egyensúlyról, alloantigén rendszerről, FC blokkoló antitestekről, natural killer ölősejtek hatásáról a terhességre, stb. és végül az autoimmun folyamatok terhességre gyakorolt negatív hatásáról. Fel is sorolta a szerző, hogy milyen immunológiai tesztek léteznek ezeknek kivizsgálására:
- antifoszfolipid ellenanyagok
- antinukleáris ellenanyagok
- egyéb autoimmun ellenanyagok (pl. a már nálam egyszer megnézett, pajzsmirigy működéssel kapcsolatos anti TPO és anti TG, ami nekem nagyon magas volt). Ez utóbbiak már akkor is károsak lehetnek a terhesség kimenetelére, ha még hiányoznak a kóros pajzsmirigy működésre vonatkozó klinikai tünetek és a laborértékek (TSH, T3, T4) még normál tartományban vannak.
Bingó, ez a tanulmány egybevág azzal, amit Balázs Csaba professzortól is olvastam ez ügyben, tutira ez az egyik probléma!
Igen ám, de vajon hogyan lehetne eljutni ehhez a kutató-orvoshoz? Egyáltalán ténylegesen is foglalkozik ezekkel a dolgokkal kivizsgálás-gyógyítás szinten? Megtudtam, hogyan kerülhetünk be hozzá, utánajártam, hogy milyen vizsgálatok lehetnek még, amik problémákat tárhatnak fel a meddőség-vetélés kérdésében. Mindent meg szerettem volna csináltatni fizetősen vagy TB-sen, ahogy sikerül, ami egyáltalán szóba jöhet.
Itt van mindjárt az inzulin rezisztencia. Szó nincs ilyen vizsgálatról a meddőségi központban. Szerintük ez nem annyira nagy probléma. A policisztás ovárium szindróma sem, hiszen azért van a hormonos stimuláció , hogy áthidalja azt, amit a szervezet nem képes magától megtenni. Na persze... Csak ez azért nem ilyen egyszerű. Ha az lenne, miért nem sikerül több, ebben érintett ismerősömnek a lombikja?

Tehát belekezdtem a fáradságos és drága kivizsgálások sorába. Korábban már megvolt a hycosy (a kíméletesebb petevezeték átjárhatósági vizsgálat) és a mammográfia (ez kötelező volt, de soha többé nem megyek a hagyományos változatra, ez egy szadizmus, értelmetlen ebben a a formában számomra - különben is, nagyon kis melleim vannak, a röntgenen csak a csúcsa látszott).
A trombofilia genetikai panelhoz csináltattam még kiegészítő vizsgálatokat is, egy Nagy Gén nevű cégnél, nyálból, postai úton. Néhány faktor, ami esetleg meddőséget, vetélést okozhat. A fele számomra teljesen ismeretlen kórság volt, de a csomag része volt. De volt benne citogenetika, ahol kiderült, nőnemű vagyok, egészséges. MTHFR (folsav hasznosulást végző gének) vizsgálat is volt benne, meg ugyanúgy Leiden, mint ami már megvolt a másik cégnél. Fura eredmény jött ki, szerintük Leidenem nincs (pedig tutira van, az APC rezisztenciám a béka segge alatt, ez méri azt, hogy a Leiden mutáció ténylegesen is okozott-e elváltozásokat a véremben, hát, igen, okozott), az az MTHFR, amit a másik cég is nézett, náluk nem tért el, a másik MTHFR-ben heterozigóta vagyok az egyik allélen. Ez azt jelenti, hogy a folsavat nem tudja lebontani megfelelően a szervezetem, tehát metafolin kell, azaz biológiailag aktív folsav (folát). Szereztem is Németországból egy ilyen terméket, postán küldték, Solgar Folate as Metafolin, 800 microgrammos. Azért ez a Nagy Gén nevű cég igen pofátlan összeget kért a vizsgálatokért, ami nem is passzolt össze eredményileg a GenoID labor eredményeivel, akiknek az eredményeiben jobban megbíztam.

Közben tenni akartam magamért is valamit életmód szinten. Sajnos a pajzsmirigy problémám egyik velejárója volt a túlsúly, amit magamra szedtem addig az időpontig, többször is, aztán fogyás, majd megint hízás. Olvastam a paleolit étrendről és életmódról, megvettem több könyvet is a témában. Amint olvastam ezeket, egyre inkább kezdett világossá válni számomra, hogy ez lesz az én utam, ezt kell megpróbálnom, egészen jól azonosultam a könyvekben leírtakkal. Korábban is jelent meg egy-egy cikk női lapokban Szendi Gábortól, hogy pl. milyen káros a gabonafogyasztás, a glutén, stb. Akkor még én is habókos gondolatnak tartottam ezt, hiszen nem azt mondják a nagyokosok, hogy a teljes kiőrlésű gabona mennyire szükséges, mi több, nélkülözhetetlen? Mint számomra végül kiderült: kifejezetten nem nélkülözhetetlen és a glutén nagyon is káros. Az én emésztési problémáimat is valószínűleg ez okozta, a rejtett gluténérzékenység. De mindezt inkább egy külön bejegyzésben fejtem ki, úgy érzem, megér egy külön kitérőt a dolog.
Csináltattam egy cöliákia kimutatására való vérvizsgálatot: 

tTG IgA/IgG (transzglutamináz elleni antitest)

Ez a felső határhoz közel állt, valószínűleg ez sem véletlen, a véremben is megjelentek a glutén elleni antitestek, a vékonybélben annál inkább nagy pusztítást végezhettek, nem véletlenül volt egyre rosszabb az emésztésem, meg a sok puffadás.

El akartam menni Balázs Csaba professzorhoz is a magánrendelésére, de olyan hosszú várólistája volt, hogy inkább egy másik orvoshoz mentem ugyanabban az intézményben, a lényeg: egy endokrinológus kell nekem. Hamar kaptam időpontot. Az orvos végre papírra vetette, hogy pajzsmirigy gyulladásom van, ami autoimmun eredetű. A Hashimoto szót nem írta le, de attól még arról volt szó. Csak egy UH hiányzott már, az jó lett volna, de sajna nem csináltak ott akkor. De kaptam gyógyszert, amit a következő lombik sikeressége esetén kellene elkezdenem szedni. Én azonban úgy döntöttem, azonnal elkezdem, mert a magánnyomozásaim eredményeképpen arra jutottam, akinek ez a betegsége van, annak kell a gyógyszer akkor is, ha a TSH még jó tartományban van. Egyenlőre fél tabletta Letrox-ot szedtem be. Ha ez elkezd hatni, plusz életmódot váltok, elindulhat valami jó folyamat bennem.

Szóval elkezdtem a paleót, majd jöttek a további vizsgálatok.
Az egyik, egy invazív vizsgálat, amit TB-re is megcsináltathattam, a méhtükrözés volt. Ezt az én kifejezett kérésemre írta ki a meddőségis orvosom, sőt, ajánlott is embert hozzá. Ezt az embert kellett megkörnyékeznem. Nem volt könnyű, de megoldottam. De azért itt is történt egy érdekes fejlemény. Mikor meghallgattam tőle, hogy sokan csinálnak méhtükrözést, de kevesen csinálják jól, de ő igen, azt találta mondani, hogy nem fog ez nekem sokba kerülni, úgy 25 ezer Ft-ba... Majdnem visszakérdeztem, hogy, miért, ez nem TB-s vizsgálat, de abban a pillanatban észbe kaptam, hogy miről beszél ez az ember. Elég megdöbbentő volt. Én 15 ezret akartam volna adni, de kissé alálőttem a helyi tarifáknak. Na jó, hát sajna a kiszolgáltatottság ezek szerint tovább kísért, de megbeszéltük a vizsgálat időpontját, egy pénteki napot. Hirtelen kellett egy vércsoport és ellenanyag vizsgálatot csináltatnom az altatás miatt, kiderült, hogy továbbra is 0-s Rh+ a vércsoportom, ellenanyag negatív. Remek, ez is megvan.
Aztán jött a vizsgálat reggele. Már 7-kor be kellett jelentkezni egy alagsori irodában, majd fel az emeletre, ott átküldtek a kisműtőbe. Ez egy nemrég felújított szárnya a kórháznak, jól nézett ki viszonylag minden. Megkaptam a kórtermet, ahol ketten voltunk egy kicsit idősebb nővel, ő nem azért jött, amiért én.
Itt is oda kellett mennem a műtő elé, várakoztam a soromra. Aztán jött az altatás. Ehhez nem fűződik kellemes emlékem. Az anesztes nő eldurrantotta a vénámat a kézfejemen, ezen elég jót mulatott, nem tudom, mi volt olyan vicces, de másodjára sikerült neki a csuklóm oldalán. Már ez sem volt túl kellemes érzés. De amikor elkezdték adagolni a szert, na attól még most is kiver a víz, ahogy rágondolok. Forró, égető érzés volt, ahogy jött fel a karomban a szívem és az agyam felé, el akartam volna húzni a karomat, annyira rossz érzés volt. A következő pillanatban fekete foltok jelentek meg a szemem előtt, ami egyre sötétedett és közben úgy éreztem magam, mint aki épp elájul. Egy gondolat suhant át az agyamon: ilyen lehet, mikor meghal az ember... Aztán már csak arra ébredtem, hogy egy fiatal srác, a beteghordó betesz az ágyamba. Ezek szerint túléltem. :-)) Nem éreztem semmit, később ki is mentem a mellékhelyiségbe, elégé véreztem, de nem fájt a hasam, azt hiszem. Pár óra múlva mehettünk haza, már a férjemre való várakozás alatt erős álmosság vett rajtam erőt, alig álltam a lábamon. Megkaptam a zárómat, átadtam a borítékot az orvosnak az általa kért összeggel (bele sem nézett), aztán hamarosan mehettem is haza. Otthon ágyba zuhantam és hosszú órákig aludtam, néha felébredtem közben, de kidőltem rendesen.
A zárójelentés szerint a ciklushoz képest vékony méhnyálkahártyám volt, de minden más rendben lévőnek mutatkozott. Amikor mutattam a meddőségis orvosomnak az eredményt, közölte, hogy igen, a korom miatt van és amikor mondtam neki, hogy ő maga is láthatta korábban, hogy milyen jó nyálkahártyám volt, azt felelte: mert ő megstimulált, azért. Hát, nem azért, hanem mert csak 2 hónap telt el a brutális mennyiségű gyógyszerrel történő stimulálásom óta, ez meg "kiütötte" a méhemet is kissé. Hogy ez a pasas miért nem unja már ezt az öregezést!!! :-(((

A következő vizsgálat, már fizetősen, magánban, egy 3 pontos inzulin rezisztencia vizsgálat volt. Itt minden érték jónak mutatkozott. Szerintem máris látszott a paleó hatása, kicsit több, mint 2 hete csináltam és már fogytam is tőle, ez rendezhette az értékeket. Korábban tutira rosszabbat mértek volna.
Elmentem CT lézer mammográfiára is, nem volt olcsó, de mennyivel jobb ez a vizsgálat a sima mammográfiához képest! Nem is értem, miért nem állnak át erre minél több helyen, semmi brutális összepréselés, de alaposság annál inkább van. Az egész mellem belefért a képbe, nemcsak a csücske. Volt néhány ciszta a mellemben, sajna ez a hormonozás hatása.

Már volt sok vizsgálatom, trombofília immunológiai és véralvadásos panel a genetika mellé, volt már közben nagyon komolyan bővített hormonsorom, benne mellékvese mutatók is, nézettem D vitamin szintet, ami nagyon alacsony volt, de orvosoltam, hiszen a D vitamin igen fontos immunmoduláns, nem csak a csontoknak kell. Volt a férjemnek is pár papírja, így mentünk el a Specialistához, aki a tanulmányt írta (róla írtam fent). Szépen összekészítettem mindent, kategorizáltam, még kísérő szöveget is írtam, ami alapján rendszerezni tudja a dolgainkat. Elmentünk a férjemmel, nagyon nagy várakozással, remélve, hogy egy megértő emberre akadunk a Specialista személyében. Emlékszem, aznap nagyon hideg volt. Az orvos várójában sem volt sokkal melegebb, ráadásul két órát vártunk a bejutásra.
Mikor végre bejutottunk, nem sok kellett hozzá, hogy igen rendesen pofára essünk. Ez az ember szemmel láthatólag semmi különösebb empátiát nem mutatott a dolgaink iránt, ránk sem nézett jószerivel, csak a papírok érdekelték, amik nem régebbiek egy évnél, kivéve a genetikát.A szépen összekészített, kategorizált és kísérőszöveggel ellátott aktáinkat fél pillanat alatt szétdobálta, hogy ez nem érdekli, az hülyeség, amaz meg nem ér semmit, stb. Csak az éven belüli leletek érdekelték, a korábbi kórelőzmény nem, kivéve a genetikát. Az orvos maga is egy igen különc fazon volt, beszédhibája is volt, alig értettük, amit mond, rettentő csúnyán írt és mindet egy kockás füzetbe írt be kézzel, számítógép csak kint a váróban, az asszisztensnél. Aki az édesanyja különben.
A lényeg: nekem nem sok kellett, hogy teljesen kiakadjak a pasasra, hogy mi a fenét keresünk mi itt??? Sokáig bent voltunk nála, kb.egy órát, próbáltam valahogy információkhoz jutni a Specialistától, hogy mégis, miért nem sikerül a baba? A végén azért sikerült valahogy dűlőre jutni vele, de nem tudtam, mit is kezdjek vele.
A Nagy Gén diagnosztika leletét lehúzhattam a wc-n, tulajdonképpen szélhámosoknak nevezte őket. Remek! Ha ennyire gáz társaság, nem kellene fellépni ellenük, mielőtt legombolnak az emberről 40 ezer feletti összeget? Még én vagyok a hibás, hogy oda mentem? Mindenki csak utólag okoskodik, a vétlen páciens meg, ha nem orvos, szívjon csak!
A hormonleleteimet is értékelhetetlennek tartotta, mert nem telt el 3 hónap az utolsó stimu óta. A férjem spermaleletei is kissé régiek voltak, de azért nem jött be neki, mert kell még tenyésztés is, nemcsak az általános spermakép. Az inzulin rezisztencia eredményeim végre jók voltak neki. A Leiden mutációmra és az MTHFR genetikámra Clexane-t és Aspirin Protectet írt elő, a lombik előtt és alatt meg szedjek Pipolphent, csináltassak 2 havi ciklusmonitorozást, ehhez megadta, melyik napon és legyen mellé vérből hormoneredmény. Még helicobacter kilégzéses tesztre is el kellett mennem, a férjemnek is. Olyasmit is kért, ami nekem már megvolt, csak épp nem vette észre a leleltek szétdobálása közepette. Endokrinológushoz is elküldött a pajzsmirigyes dolgaim miatt, megadott neveket is, kihez, miért menjünk. Az andrológus, akit mondott, az volt, aki egyszer már lerázott minket, mi ragaszkodtunk a már bevált orvosunkhoz inkább.
A Specialista nagyon nagy tudású ember kétségtelenül, de nem ért az emberek nyelvén, azt éreztem. Nem láttam, hogy holisztikusan kezelné a dolgokat, túl sok gyógyszert szedetne az emberrel, az empátia meg sehol sincs. Mi is csak egy eset voltunk. Mint mindenhol... A kért vizsgálatokat egy kis darab papírra írta fel, alig lehetett elolvasni. De legalább nem kért túl sok pénzt a vizitért.
Mikor kiszabadultunk onnan, az volt a gondolatom, hogy ezeket én nem fogom tudni végigcsinálni, rengeteg idő és pénz, van, amit fogalmam sem volt, hogy csináltassam meg, pl. ezt a ciklusmonitorozást. De ha nem csinálom végig, akkor mit tegyek? Nincs más esélyem, úgy éreztem. Ennél az orvosnál a cél: egy adott vizsgálatsor alapján kiad egy ún. Adatlapot, amivel igényleni lehet immunológiai kezelést, ha kiderül, hogy ez a baj. Bár ez habituális vetélőknek való kezelés lenne, de hátha nekünk is teremne valami babér.
Még aludni kellett párat rá, hogy eldöntsük, rendben, megpróbálom végigvinni a dolgokat.

Az elméletet tettek követték, megcsináltattuk a férjemnek az újabb vizsgálatokat, én meg elmentem ahhoz a másik endokrinológushoz, akit mondott a Specialista. Ott kimondták végre a Hashimoto tényét, a gyógyszert pedig egész tablettára emelték.
Elmentem egy magán gasztroenterológushoz is a helicobacteres dolog miatt. Ennek a belégzésnek hamar eredményt kellett volna mutatni, nekem azonban nem jelzett a teszt, így kb. 20 percet szipákoltam azt a zacskót egy-két perc helyett. Hát nem csoda, ha pozitív lett a teszt? Ennek valóságtartalmában erősen kételkedtem. De kiírattam a körzetivel a gyógyszereket rá, jó, irtsuk ki, ha ezt kéri a Specialista, meg el kellene menni egy kontroll tesztre utána. Nem mentem, elég volt. A két heti erős antibiotikum kezelés után alig győztem magam helyrehozni, úgy tönkrement a bélflórám is. Pedig, mióta a paleót csinálom és olvasok vele kapcsolatban mindenfélét, kiderült, hogy a helicobacter p. nem minden esetben annyira káros, mert évmilliókig szimbiózisban élt bennünk, csak a helytelen, nyugati típusú, szénhidrátdús táplálkozás tette ellenséggé. Én meg már nem is így ettem jó ideje. Nem is értettem, hogy lehet bennem helicobacter, mikor a férjemben sem volt. Azt hittem pedig, tőle kaptam el, mert neki voltak gyomorfekély gyanús dolgai, szedett is savcsökkentőket egy ideig. Ez is gyanússá tette számomra a tesztem valóságtartalmát. Túl sokat lélegeztem ki rá, ennyi idő alatt simán annyi nitrogén összejön benne, ami alapján kimondták a diagnózist.
A helicobacterrel kapcsolatban itt egy cikk, hogy miért rossz, ha teljesen kiirtják:
http://www.tenyek-tevhitek.hu/miert_rossz_az_emesztesem-a_sosav_szerepe.htm

A ciklusmonitorozást pedig a meddőségis orvosommal csináltattam végig, elég vastag borítékért, de legalább meglett. Igaz, az utolsó progeszteron vérvételért némi harcot kellett vívnom a recepción, mivel nem volt ott az orvosom, de meglett az is. Kiderült, hogy nagyon szép ciklusaim vannak, minden rendben folyik odabent. Vannak megfelelően antrális tüszőim is. Na ugye, hogy nem minden a papíron nyilvántartott kor?
Ezt a ciklusmonitorozást érdemes lenne bevezetni a meddőségi kivizsgálásoknál is, mert szerintem ebben a formában, ahogy a Specialista kérte, nagyon is informatív.

Közben azért saját kutatásokat is folytattam, két fórumra is beléptem tagnak, hogy infókhoz jussak és én is segíthessek másoknak, amiben a tapasztalataimból indultam ki. Pl. így derült ki az egyik fórum tagjaitól, hogy bevezettek egy új vizsgálatot, amit hasznosítani lehet a mi bajunkra, egy ún. immundeficiencia vizsgálatról volt szó. Aztán TNF alfa értéket kellett nézetni. Ezek citokin szinten mutathatják, nincs-e olyan értéktorzulás, ami hátrányosan befolyásolja a terhesség létrejöttét, illetve megmaradását. Ezek a vizsgálatok akkoriban még igen kísérleti szinten folytak a vetélés/meddőség témakörében. Nem baj, elmegyünk, aztán majd csak kihámoznak belőle valamit. Persze, keményen fizetős vizsgálatok voltak ezek. Persze a kapott eredményekkel nem nagyon tudott mit kezdeni a Specialista sem egyenlőre, mint kiderült. Az immundeficiencia vizsgálatban szerepelt pl. az NK arány vizsgálata, ami nekem 26% körüli volt, a felső határ meg úgy 28-30% körüli a lelet szerint. A TNF alfa eredményem teljesen jó lett.

Az egyik fórumon ismertem meg olyan lányt, aki egy hatalmas elszántsággal rendelkező sorstárs volt. Ő külföldi oldalakat is nézett az egész meddőségi témakörben. Általa nyílt meg előttem az a világ, amikor úgy éreztem, lehet valamit tenni magunkért és vannak lehetőségek, hogy ne legyünk annyira kiszolgáltatottak. Itt van pl. az NK arány is. Az lehet, hogy 28-30% a felső határa az általános esetekben, de a teherbe eséshez ez max 15% lehet, de inkább csak 12%. Ezt nem tudta a Specialista sem, de az amatőr kutató sorstárs lány által nekem jutott a feladat, hogy erről tájékoztassam az orvost.
Tehát máris van egy újabb probléma a babaáldás útjában, ez az NK dolog. Szaporodnak a problémák... De hátha jó lenne az az immunglobulin kezelés, amit kapni lehet ilyesmire az ígéretek szerint!
Még kellett egy csomó immunológiai vizsgálat, amit egy vagyonért csináltattam meg, pl. ANA, ELISA, stb. spéci dolgok, de ott már nem volt semmi eltérés.

Vissza is mentem a Specialistához, de nem jó érzéssel, kissé nehezteltem rá, amiért olyan durva volt az előző alkalommal. Már összeszedtem neki az összes kért leletet, reméltem, nem akar mást.
Míg vártam a bejutásra, összeismerkedtem egy lánnyal, akinek a későbbiekben még fontos szerep jutott a történetemben, barátok is lettünk később. De erről majd legközelebb...
Bejutottam a leleteimmel az emberünkhöz, akinek el is mondtam az amatőr kutató sorstárs lány által kikutatott dolgokat és a kutatása forrásait, hozzátettem az azóta általam talált dolgokhoz. A lényeg: innentől normálisan el lehetett beszélgetni az orvossal, aki meg is kérdezte, mivel foglalkozom? Mikor megmondtam neki, hogy könyvelő vagyok, igen elszontyolodott... Nem ezt várta, úgy tűnik. Pedig, ha tudná, mennyi nyomozás, keresés, problémamegoldási képesség kell ehhez a szakmához! :-))
Az NK arányom nagyon magas volta alapot biztosított, hogy megkapjam azt az Adatlapot, amivel már léphetek az immunkezelés felé. Nagyon örültem neki, azt hittem, már sínen vagyok.

Aztán jött a feketeleves, már sokadjára. Kiderült, hogy mindenféle drága vizsgálat kell még az Adatlap mellé, ami nélkül nem lehet ingyenesen megkapni az IVIg (intravénás immunglobulin) kezelést, de ezek a vizsgálatok leálltak, most szervezik újjá és különben is, csak a habituális vetélőkre lesz igaz az ingyenes kezelés, az autoimmunosok oldják meg a problémájukat, ahogy akarják. A kör bezárult, nem volt nehéz rájönnöm, hogy nem ez az én utam. De akkor mit tegyek? A sokszor elhalasztott lombik már nagyon aktuális volt, nem vagyok fiatal, nincs mire várnom, ősszel menni szeretnék, de mit tegyek, hogy segítsek a magas NK arányon és a Hashimoto által vélhetően fennálló Th1 citokin túlsúly miatt sikertelen lombikokon? Szedjek szteroidot, mert ezt javasolták autoimmunosoknak? Az nem elég sajnos az én esetemben! Ráadásul erősen károsíthatja a petesejt minőségét, emeli a vércukor szintet és utat engedhet egyéb betegségeknek azáltal, hogy túlságosan elnyomhatja az egészséges immunválaszt is a szervezetben. A szteroid használata nagy körültekintést igényel, azt nem lehet kontroll nélkül össze-vissza beszedni.
A Laboratórium Kft. közben bővítette a vizsgálati palettáját, eddig is főként hozzájuk jártam magán vérvételekre, de náluk lett egy celluláris immunstatus elnevezésű vizsgálat, ami nagyon hasonló az általam már megcsináltatott immundeficiencia vizsgálathoz, de kiegészítették egy NK funkció nevű vizsgálattal is. Megcsináltattam ezeket is, az NK arányom még mindig magas volt, az NK funkció normál.
Ezt az NK funkció vizsgálat dolgot az USA-ban jóval komolyabban vizsgálják, mint itt, de örüljünk, hogy egyáltalán már ez is van.

Itt vett új fordulatot a történetem, amikor három lány összefogása és teljesen saját útra lépése (köztük én) egy különleges folyamatot indított be, ami azóta egyre jobban terjed. De erről egy következő bejegyzésben írok...

lombik kezelések, avagy mi vezetett el odáig, hogy a magam kezébe vegyem a sorsomat...

Életem első lombikja persze óriási várakozással és izgalommal telt, itt már betartottam a tüszőrepesztő beadási idejét percre pontosan. Késő estére esett. 35 óra múlva mehetett a leszívás. Na, ettől azért tartottam, mert nem kértem altatást és eleve a tudat, hogy a hüvely falát átszúrva beledöfnek a petefészkeimbe és vákummal leszívják a tüszőkből a petesejteket.
Reggel raport a BMC-ben, nem kellett sorba állni, szinte máris mehettem a nővérszobához, a férjem meg leadni a leendő babánk "másik felét". :-))
Mindenkit végigkérdeztek, hogy beadta-e a tüszőrepesztőt és pontosan mikor, mindezt ellenőrzésképpen. Ez határozta meg ugyanis, hogy maradhat-e az előzetes terv szerinti leszívás, amire negyedóránként osztották be a lányokat. 
Sorra kerültem én is. Szóltak, hogy menjek a műtő ajtaja elé, majd behívtak. Megvolt az utolsó ölelés és puszi a férjemmel a leszívás előtt. A pozitúra, amit fel kellett vennem, ugyanaz, mint az inszemnél volt, lábaim az égben, a hátsóm lelóg az asztalról, nem kicsit kényelmetlen, mi több, kiszolgáltatott érzés. De, mint ahogy korábban is írtam, mindent a Célért!
A leszívás maga igen kellemetlen volt, de annyira azért nem fájt, görcsölés szerű érzés volt, hamar megvolt mindkét oldal. Találtak is összesen 10 petesejtet, hurrá! :-)) A saját lábamon mehettem vissza a kórterembe, ott egy kis pihenés az ágyon, míg megírják a zárójelentést és megtermékenyítik a petesejteket. Jött is a biológus, aki elmondta, hogy van 10 petesejt, de ezeket a férjem nem túl fényes spermaképe és az én korom miatt ICSI-vel termékenyítik meg. Nem is számítottam másra, szerintem mindenkiét így csinálják. Vagyis szinte mindenkiét.
Hamarosan mehettünk a zárójelentésért, amire azért még kellett várni egy kicsit, közben összeismerkedtem egy sorstárssal, akivel később levelező viszonyban maradtam. Neki is jó sok petesejtje lett, pedig idősebb volt nálam egy évvel. Addigra azért már fájdogált a hasam, forróságérzés volt. Azért fura, ez egy műtét, mégis saját lábon flangálunk össze-vissza. Egy nőnek sokat ki kell bírnia azért. Mindegy, otthon majd pihizek.
Másnap szóltak vissza, hogy összesen 7 embrió keletkezett, akik tovább fejlődtek. De a korom miatt nem mennek el 5 napos állapotig, hanem 3 naposan kapom őket vissza, összesen 3-at, többi megy fagyibébinek. Mire eljött a beültetés napja, két embrió megállt a fejlődésben, így maradt 5. Így is mehetett fagyaszóba kettő, ez biztonságot adott nekem, akkor is, ha elvileg annak kisebb az esélye a beágyazódásra. De ha ez a beültetés sikerülne, jó lesz az kistesónak is.
A beültetésre nem kora reggel kellett menni, hanem késő délelőtt, itt már nehezebben jutottam ágyhoz, maga a beültetés is igen elhúzódott. Ennek egyik fő oka volt, hogy az orvosom nem volt aznap, aki helyette lett volna, neki szüléshez kellett mennie, rólam meg valahogy el is felejtkeztek, úgy tűnt. Remek. :-(( Aztán mégis megszánt végre a BMC vezető orvosa, utolsó páciensként aznap, de visszakaptam a kis embrióimat. A zárójelentésért persze megint egy csomót kellett várni, mert még egy órát feküdni is kellett a beültetés után, már velünk mosták fel az intézményt, mire valakinek feltűnt, hogy hoppá, itt még van egy delikvens, aki papírra vár. A papírok mellé megkaptuk a szokásos jó tanácsokat, mit tegyek és mit ne, aztán mehettünk végre pihizni haza.
A beültetés maga már nem járt szinte semmi kellemetlenséggel, némi húzó, feszítő érzés volt.
Az izgalmak persze folytatódtak otthon, folyton azon járt az eszem,most mit kellene vagy nem kellene érezni. Pedig tudom, ez milyen butaság, csak a hormonok dolgoznak, azt érezhetem, mást nem nagyon.
Másnap azonban gyulladást kezdtem érezni odalent, így nem bírtam a hagyományos módon használni az Utrogestant, szájon át szedtem be, de attól meg megszédültem. Majd újabb két nap múlva elkezdtem kicsit vérezni, nagyon megijedtem, hogy most ennek annyi. Hívtam az orvosomat, mármint az eredetit, nem azt, aki a beültetést végezte. A maga nem túl kedves modorában közölte, hogy nem jelent ez semmit, pihenjek tovább, majd a leszívás utáni két hét múlva menjek be béta hcg-re, úgyis az dönt, ne foglalkozzak semmivel. Nem nyugodtam meg azért, de nem tudtam mit tenni. A gyulladás később alábbhagyott, most már tudtam hagyományos módon használni az Utrogestant. Azóta már tudom, hogy a gyulladás a jódérzékenységem miatt volt, aminek a pajzsmirigy gyulladásomhoz is van köze.
Eljött a nagy nap, ami miatt nagyon izgultam. De megálltam, hogy ne csináljak itthon pisitesztet. Majd ott kiderül, sikerült-e. Vérvétel után várni kellett kb. egy órát, mikor behívtak, bent ült az orvosom az embriológussal. Rájuk néztem és az arcukat látva: Akkor... ez azt jeleni, hogy.... SIKERÜLT??? :-))) A hcg-m 35 körüli volt, ami mindenképp azt jelenti, hogy valami történt, egyenlőre biokémiai terhességnek minősül. Az orvos azonban türelemere intett, mert ez a hcg igen alacsony ennyi napos korban, még ne bízzam el magam, de lett ilyen értékből már kisbaba, majd meglátjuk. Engem azonban semmi nem érdekelt, úgy voltam vele, majd én szépen "megnövesztem" ezt a kis embriót a jó értékre, hiszen még soha életemben nem voltam terhes, ez nem lehet véletlen!!! A másik lánynak, akivel jóba lettem, neki is sikerült, az ő hcg-je magasabb volt viszont.
Másfél hét múlva kellett visszamenni, egy napon mentünk az új ismerősömmel. Őt hívták be először. Hurrá, neki ott a petezsák, jó kezdet! Aztán jöttem én. Az orvos nézte jobbról, balról, de petezsák sehol... Nagyon vastag a nyálkahártya azonban. Kért egy hcg vérvételt azért, hogy akkor most mi is történt. A hcg-m emelkedett, de csak 130-ig. Ez ennyi napos korban már kevés. Viszont valami miatt mégis nőtt a hcg, gyanúsan méhen kívüli terhesség lehetett, sárgatest tömlők voltak az egyik petefészkemen. Ez utóbbit annyira nem értettem, de akkor már amúgy sem voltam igazán magamnál. Hiszen én azt éreztem, hogy babát várok, még a mellem is feszült! Persze, hiszen valahol voltam terhes is, de ez már nem fog sikerülni, ebből baba nem lesz, mondta az orvos. Potyogtak a könnyeim, az orvos most először végre emberi módon, érzéssel próbált vigasztalni, hogy sikerülni fog legközelebb, mert nagyon jók az értékeim. De menjek vissza két nap múlva újabb vérvételre, hogy biztosan csökkenjen a hcg. De nőtt, nem csökkent! Ez nem jó, hiszen ez nem egy sikeres terhesség, a hcg-nek már 1500 körül kellene lennie ennyi napos korban, nekem a közelében sincs. Metotrexát injekciókat kellett kapnom kétnaponta, összesen 3 db-ot. Ez egy kemoterápiás szer, de méhen kívüli terhesség felszívódását is el lehet vele érni. Nagyon durva!!!
A hcg még sokáig mérhető volt, de végül leesett 2 alá, majd másnap meg is jött, de milyen durván! Rendesen 10 percenként éreztem egy erős görcsöt, a szülés megindulása is ilyen lehet, gondoltam. Szóval, ez a vetélés.
Azért még örülhettem, hogy kijött minden rendesen és legalább befejező műtét nem kellett. :-((
De sajnos még egy kellemetlen meglepetés ért. Az egyik GYED-en lévő kolléganőm aznap közölte, hogy ő bizony terhes, de nem akarta már ezt a babát, van neki már két gyereke. Azért még sikerült elvonulnom a mosdóba elrejteni a könnyeimet, hogy lehet ilyen a sors??? Nekem nem sikerült, neki meg nem kell, mégis ott van a baba. Hol az igazság? 
Kellett idő, míg meggyászoltam az elvesztett babát, nekem azért még új volt ez a dolog, 39 évesen lehettem volna először terhes, mégsem sikerült. Erre mondanák azt sokan, hogy ez még nem gyerek, sokan vannak így, sőt, olyanok is, akik akár már a 6. embriót vesztik el, ráadásul előrehaladottabb állapotban. Nagyon kemény lehet az, sosem akarom megtudni, de nekem ez az egy is sok volt. Szerettem volna tudni, miért halt el ez a terhesség, de úgysem tudják pontosan. A korom miatt úgyis az első az lenne, hogy kromoszóma rendellenesség miatt. Lehet. De azért szerettem volna tudni.

Augusztusban kimaradt egy hónap mensi. Megijedtem, hogy ez mi, hiszen szerettem volna visszamenni a fagyibabákért. Elmentem az eredeti nőgyógyászomhoz, hogy nézzen már rám, mi lehet ez. Az tuti, hogy nem terhesség, több teszt is bánta a próbát. Nem is ciszta volt. Szimplán az lehetett, hogy a korábbi három stimulálás ebben az évben kicsit "betett" és egy hónapot pihent a szervezetem. Elmentem a meddőségis orvosomhoz is, nézze meg ő is, lát-e valamit, mert jó lenne folytatni a dolgokat. Megnézett UH-gal és megállapította, hogy kb. két napja ovuláltam, kért vérvizsgálatot is azonnal, ez megerősítette a dolgot és egyszer csak közölte, hogy menjek vissza másnap, megkapom a két fagyibabámat. Úgy meglepődtem ezen, hogy igent is mondtam és örültem nagyon. De azért ott motoszkált a dolog bennem, hogy jó ötlet beültetni egy olyan hónap után, ahol nem vált le a nyálkahártya az előző hónapban, ergo "öreg" a nyálkahártya? Ezen csak úgy magamban agyaltam. De nem túl sokáig, hiszen ha az orvos azt mondta, mehet a menet, akkor menjen is! Gyorsan szabit intéztem egy hétre és hajrá! :-)))
Fel is ébredt mindkét kis embrió és beültették őket. Nem igazán voltak túl szépek az embriók, nekem túl törmelékesnek tűntek. A sejtek sem voltak túl egyformák. Íme:

Aztán eljött az eredményhirdetés napja megint. Most sem csináltam otthon tesztet. Viszont megint éreztem ezt-azt, talán csak a mesterséges progeszteron miatt, de reméltem, hogy mégis sikerült, ha már ilyen hirtelen kaptam őket vissza.
A hcg 2 alatt volt, tehát egy nagy nulla az egész. Meg sem próbáltak beágyazódni. Nagyon elkeseredtem. Az orvosom azonban váratlanul a szememre vetette, hogy milyen jogon kesergek én itt, mikor öreg vagyok és egy korombelinek akár 5 kezelés is kellhet a sikerhez. Mi van??? Korábban nagyon nem ezt mondta, én meg közöltem vele, hogy nem igazán szeretnék ötször jönni. Akkor már egészen bunkó módon beszélt velem. Na, nekem sem kellett több, kiosztottam a pasast rendesen, mit képzel, kivel beszél??? Ha vigasztalni nem tud, nem akar, legalább fogja be a száját! Pszichológiából egyes alá. Végül bocsánatot kért, de szar napja volt aznap. Hát, nekem is! :-((
Ezt a fagyis beültit kifizettem inkább, hogy ne számítson bele az 5 támogatott lombikba és hogy novemberben mehessek az újabb stimus kezelésre, mert a december úgysem megy már a karácsony miatt, januárig nem akartam várni.

Aztán bele is kezdtem novemberben. Ezúttal megint más hormonokat kaptam, de nagyon nagy adagokat kellett szúrnom, a Clexane most elmaradt. Egy vagyonba került az egész.
Amikor eljött a leszívás napja, megint nem volt az orvosom és egy igen idős bácsi szívta le a petesejteket. De ezúttal nagyon rossz volt, jobban fájt, mint tavasszal. Még véreztem is egy csomót utána.
Most csak 5 petesejtem lett, de csak 3 termékenyült meg, mikor mentem a beültetésre, meg is maradt mindhárom. Azokat visszakaptam és megint indult a nagy reménykedés. Hiszen a friss stimus lombik mindig sikeresebb és az első is majdnem sikerült, de majd most! Most ez lesz a tuti!
Mikor eljött a nagy nap, kivételesen csináltam pisitesztet. Negatív... Azért bementem, mert hátha nem elég érzékeny még a teszt. De valójában nem hittem már a sikerben. Ha a "jó" hcg érték ilyenkor vérből 70 feletti, az pisiből is látszik már. Érezni éreztem ezt-azt most is. De az lehet a progeszteron hatása. Amíg várakoztam az eredményre, beszélgetni kezdtem az egyik párral, a lány azt mondta, ő bizony nem érez semmit, tutira nem sikerült neki a dolog. Mondtam: ne mondj ilyet, amikor nekem az első lombik pozitív lett, én sem éreztem semmit, nem jelent az még semmit sem.
Aztán őket behívták, nekik sikerült! Örömkönnyekben tört ki még a fiú is. Aranyosak voltak nagyon. Láttam, amint elmegy utána az embriológus. Akkor már tudtam, hogy nekem VALÓBAN nem sikerült, a pisiteszt nem hazudott. :,-((
Én sem tudtam visszatartani a könnyeimet, igaz, én nem örömömben, mert bár tudtam, hogy valószínűleg nem sikerült, de konkrétan szembesülni vele azért rosszabb, ott már a remény is elvész. A kedves kis pár, akiknek sikerült, vigasztaltak, nagyon kedvesek voltak.
Az orvos be is hívott, igen, nem sikerült és sajnálja nagyon, pedig olyan szépen indult! Az öregezés azonban most sem maradt el. Úgy tűnik, itt csak a szigorúan vett naptár szerinti életkort ismerik. 30. év = ideális, velük mindent lehet, 39. év = még van remény,  40. szülinap = öreg, szinte menthetetlen, kb. 44. év = na, húzz el innen sürgősen, vén nyanya!

Nagyon padlóra kerültem, de untam ezt az öreg vagyok már - dumát is. Van a biológiai életkor és van a naptár szerinti. Az én biológiai életkorom még nem ennyi, tudom. Rendesen van peteérésem, az az egy kimaradás csak a hormonok okozta ártalom volt, úgy vélem. Ha meg ki is marad egy-egy hónap, hogy nincs peteérés, mensi azért még van, de a lényeg: vannak petesejtjeim, abból a sokból kell lennie egy nyerőnek! Más 40 éves már néha klimaxol, de legalábbis alig lehet stimulálni. Találkoztam ott a BMC-ben pl. egy rendőrlánnyal, akinek volt egy fia már, de akartak kistesót. Ez a lány 35 éves volt vagy kevesebb, de POF szindrómában szenvedett és tiszta idegbeteg volt. POF = magyarul korai petefészek kimerülés szindróma. Így is lehet "járni", ez nagyon durva és alig értett folyamat. Van egy sorstárs, aki a híres blogjában ezt a témát kutatja, a "művészneve" Ezüstmackó.Itt lehet olvasni az írásait:
http://ezustmacko.blogspot.hu/
Rengeteg hasznos kutatást végzett ez a lány, én is sok hasznosat tudtam meg tőle.

Közben próbáltam újra erőt gyűjteni a továbbiakhoz. De nagyon padlóra kerültem. Most mi legyen, hogyan tovább? Mert ennek így semmi értelme, még kell lennie valaminek, amiért nem sikerül. Már láttam, hogy az orvosomra nem számíthatok. Ő csak letudja az 5 lombikot, aztán mehet, ki merre lát. Ez így nem jó. De ki tudna segíteni?
Nem voltak ötleteim, magamba voltam zárkózva, szinte már depressziós lettem. Akkoriban az egyik kolléganőm, aki egy igen hóbortos teremtés, elkezdett mandalákat színezni. Nekem is adott egyet-kettőt, mert váltig állította, hogy lelki megnyugvást okoz, míg színezi, próbáljam ki. Jól van, kipróbálom. Este el is kezdtem, kerestem pár régi színes ceruzát, szépen alakult a kis ábrám. És láss csodát, tényleg kikapcsolt, míg azon gondolkodtam, melyik ábra milyen színű legyen. Aztán sorban színezgettem a különféle ábrákat, mint egy gyerek. 
De jó volt és közben tovább tudtam lépni a dolgaimban. Ekkor jutottam el odáig, hogy elég az ész nélküli lombikokból, innentől a magam kezébe veszem a sorsomat.
Ettől kezdve az életem kutatással kezdett telni és hihetetlen dolgokat tudtam meg közben.
Ez azonban egy újabb fejezet...

...és elindultak a meddőségi kezelések

Az elhalasztott inszemináció 2010. novemberben lett volna, így aztán átcsúsztunk 2011. januárra, mivel a december a karácsony miatt necces volt.
Belegondoltam, hogy milyen is a sors, két évig szedtem fogamzásgátlót, hogy ne essek teherbe (nem én nem akartam teherbe esni, a kapcsolat sajnos sokáig nem tartott ott, hogy babára gondolhassak). Most meg meddőségi intézetbe kerültünk...

Életemben először kellett magamnak injekciókat beadnom, bénáztam is rendesen időnként. Pl. amikor a nagyobbik tűvel, amivel a Merionalt ki kellett szívni a fiolából, véletlenül beleszúrtam az ujjam ízületei közé. Hónapokig viseltem "ügyességem" nyomait egy nagy duzzanat képében.
De hatalmas izgalommal voltam a dolog iránt, azt reméltem, hogy ha a spermium útját megrövidítik, tutira sikerül a dolog, mert csak ennyi kell és kész, jöhet a kétcsíkos teszt végre. A tüszőrepesztőt az orvos utasítása alapján percre pontosan adtam be. Amikor eljött az inszem napja, éreztem, hogy a stimulálás során alakult egy szem tüsző reggel fél 9 körül repedt meg, maga a beavatkozás meg csak délután 1/2 2 felé történt. Nem túl nagy az időkülönbség? A petesejt az első 6 órában a legtermékenyebb, a következő 6-ban már csökken a termékenysége és a hátralévő 12-ben már alig marad belőle valami. Idő kell a spermiumoknak is, hogy célba érjenek, hiába fecskendezik közelebb a kezelés során. Szóvá is tettem az orvosnak, hogy kicsit aggódom fentiek miatt, de lehurrogott, hogy nem állhatnak állandó készenlétben egy hüvelyi UH fejjel az ember mellett, hogy mikor reped a tüsző, jól van minden úgy, ahogy van. Kedves... :-((
Maga a beavatkozás teljesen embertelen, futószalag szerű volt. Elég hülyén is éreztem magam emiatt. A műtőben lábak szinte a nyakamban, majd leestem az ágy végén, annyira le kellett csúszni és úgy, teljesen kitárulkozva vártam, hogy jöjjön az orvos. Nem kicsit megalázó helyzet. :-(( De mindent a Célért, úgy voltam vele. Pár perc múlva jött is az orvos, UH-on ellenőrizte, hogy megrepedt-e a tüsző, aztán mondta, hogy most egy kis feszítést érzek majd, úgy is lett, majd egyszer csak sehol nem volt. Olyan gyorsan bespriccelte a férjem reggel leadott és megtisztított cuccát, hogy észre sem vettem, mikor ment el az orvos, csak kissé feljebb emelték a lábamnál az ágyat és úgy maradtam negyed órán át. Utána visszamehettem a kórterembe. Ágyat nem kaptam, egy széken vertem tanyát, míg lehetett menni a zárójelentésért.
Két hét múlva tesztelhettem elvileg, de a BMC-be még plusz pár nap múlva lehetett bemenni. Nagy izgalommal csináltam pisitesztet a mensi várható napja utáni napon, egy csíkos lett. Másnap megint... Igen elkeseredtem, mert nagyon bíztam a sikerben, igaz, nem éreztem semmit. A BMC-be már úgy mentem be, hogy tudtam, mi a helyzet, már abbahagytam az Utrogestant is. Attól kicsit később jött meg, ennyi volt a hatása. Rögtön kezdhettem egy újabb kört. Most emeltek a Merional adagján. Ezúttal 4 tüsző lett és kissé csaltam a tüszőrepivel, nehogy megint túl korán repedjen meg, egy órát ráhúztam, többet nem érte meg. Persze ez is egy nagy nulla lett. Úgy voltam vele, az inszem egy gagyi, kétes sikerrel kecsegtető beavatkozás, hiszen a normál úton történő teherbe esésnél sokszor a tüszőrepedés előtt egy-két nappal vannak együtt a párok, itt meg tüszőrepedés után viszonylag sokkal. Talán ha két befecskendezés lenne, egy előtte, egy utána... De nem így van, részemről így értelmét vesztette az inszem. Ezúttal megbeszéltem, hogy lombik legyen, pedig ezt nagyon el akartam kerülni. Az orvos szerint max 3 kezelésből tutira meglesz a baba, mert bár közel 40 éves voltam, de nagyon jók a petefészek tartalékaim az UH alapján. Én meg kiakadtam, 3 kezelés? Sikerüljön már elsőre, elég volt a két sikertelen inszem, a lombik nagyon tutira sikeres eljárás, gondoltam akkor még...

Most azonban már elkezdtem magánúton pár dolognak utánajárni, mi lehet a sikertelenség oka és rátaláltam a trombózis hajlamra, mint egy lehetséges okra. Csináltattam is egy genetikát. Kiderült, hogy Leiden mutációm van, heterozigóta, plusz az egyik MTHFR génem, ami a folsav feldolgozásáért felelős, az is heterozigóta az egyik allélen. Ez utóbbi jellemző a lakosság 40%-ára, még sincs ennyi meddő pár. Tehát ez nem lehet nagy baj, egyszerűen nem folsavat, hanem metafolint, azaz folátot kell szedni. A szervezetünk ugyanis nem a folsavat, hanem a folátot tudja közvetlenül hasznosítani. Így kivédjük a hibás gént, már nem kell "küszködnie" a szervezetnek, hogy átalakítsa. Hurrá, ez elintézve, a Leiden miatt pedig ezúttal Clexane-t is kaptam. Meg még egy csomó más hormont is, egy egész vagyon volt az ára, de már bőven alakultak a kiadások a magánvizsgálatok, a vitaminok, az orvosi díjak, stb. miatt.

Végigcsináltam a hormonkezelést, közben többször UH, vérvétel, szépen alakultak a tüszőim. Viszont elkezdett érdekelni, még mi lehet az akadály, ami miatt esetleg nem sikerülhet a dolog. Megtaláltam Dr. Balázs Csaba professzor írásait a pajzsmirigy kiemelt szerepéről a teherbe esésről és az autoimmun pajzsmirigy gyulladás meddőséget okozó hatásáról. Rá is kérdeztem a meddőségis orvosnál, aki már megint leszólt, hogy ugyan már, sokaknak sikerül teherbe esni ilyesmi mellett, ne pánikoljak, ez nem akkora nagy baj. Na persze... Hittem is, meg nem is, de hát mentem előre, belekezdtem, most már végigcsinálom.

Folyt.köv.

Egy csodálatos kislány születése - a kezdetek

Honnan is kezdjem....

Talán onnan, hogy amikor megismertem a férjemet, végre valóra válni látszott az álmom, hogy nekem is lesz egy saját családom, két gyerekkel. Nem sejtettem, hogy ez azért nem is olyan egyszerű....

2005. karácsonya előtt ismerkedtem meg Vele, de a sors úgy hozta, hogy 2008-tól próbálkoztunk, tele reményekkel és a biztos tudattal, hogy az egyik hónap pozitív tesztet eredményez. Eddig ebben semmi érdekes nincs, hiszen sokan vannak így. Csak aztán sehogy sem akart az a pozitív teszt összejönni.
Először csak kissé elkeseredtem (na jó, eléggé elkeseredtem...), aztán 2009-től indult az igazi kálvária az orvosokkal és minden mással.
Először csak a szokványos 3. napi hormonszint, minden rendben, de emelkedett a TSH, 5 feletti. A nőgyógyász szerint: háát, egy kicsit magas, de... De mi van? Annyiban maradtunk, nem mentünk vele tovább. Nem sejtettem, hogy ez baj lehet, biztosan szólt volna róla az orvos, nem? Hát nem, de erről később...
Aztán persze megint csak hiába veszegettem a teszteket, mindig csak egy csík, mint egy szűzlánynak.:-((
Az orvosomnál kierőszakoltam egy 21. napi hormonszintet, hátha progeszteron hiány. Ott is minden rendben, csak próbálkozzunk, mondta ő, de azért a páromat beutalta a BMC-be. Azt írta, andrológiára szól a beutaló.
Nos, a BMC-ben ilyen néven nincs rendelés, mikor mentem időpontot kérni, egy kedvesnek még véletlenül sem nevezhető asszisztens, a recepciós kis híján kidobott az ajtón, hogy miféle andrológiára akarok én jönni??? Mutattam neki a beutalómat, hogy a helyi kórház nőgyógyásza nyilván nem ostoba, hogy nem tudja, hová küldött!!! Na, szép kis kezdetek, gondoltam és máris sikerült nem belopnia magát a szívembe a helynek. Azért kaptunk egy beutalót spermavizsgálatra nagy nehezen....
Milyen kis kezdők voltunk! Még semmit sem tudtam szinte semmiről, azt hitte a párom (akkor még nem voltunk házasok), hogy ez a sok pasas mind spermavizsgálatra jön. Azt sem tudtam, pontosan hogy van a menetrend a BMC-ben. Eléggé rosszul éreztük magunkat ott kezdőként.
Aztán megjött az eredmény, lesújtó volt!!!! 80-100 ezer spermium/ml a 20 millió helyett! A férjem tulajdonképpen meddő, rendkívül kevés spermaszám, a diagnózis: csakis lombik kezeléssel lehet gyerekünk! Alig hittem el, nem akartam annyiban hagyni, én a természetesség híve vagyok, a párom pedig az addigi közönyből egyszer csak elkeseredetté vált. Még hogy ő meddő??? De hát annak idején teherbe ejtette véletlenül az akkori barátnőjét (amit akkor nem tartottak meg, még 18 évesek sem voltak...), akkor most mi van????
Jöttek a szokásos drágábbnál drágább terhesvitaminok, spermium javító táplálék kiegészítők, stb. A következő spermavizsgálat már a Klinikákon volt, egy nagymenő andrológusnál. Órákig való sorban állás és eredményre várás... Ha tudtam volna, viszek ennivalót, a büfé pocsék volt. :-((( De a lényeg, vajon sikerült valamit elérnünk a sok bogyó beszedésével és néhány életmódbeli változtatással? 4 millió lett a spermaszám és nagyon kevés jól mozgó, egészséges példány volt köztük. Az ítélet: csakis lombik, nincs mese. A páromnak kiújult a varicoceléje (herében lévő visszértágulat, ami melegíti a herét, így az nem tud megfelelő spermát termelni), de mivel hasonlóval már műtötték 13 évesen - na akkor még nem spermajavítás miatt, hanem szimplán fájt neki, amúgy most is - még egyszer nem lehet műteni. Nem???
A következő kör: másik andrológust keresni. Találtunk is, ezúttal a MÁV Kórházban, de a magánrendelésére mentünk kezdetben. Ő vállalta a műtétet, nem is értette, miért ne lehetne többször műteni ezt? A műtét persze nagyon nem volt kellemes a páromnak, de ő hősiesen helytállt, némi gyulladás és duzzanat volt a mellékhatás, ami elmúlt és a fájdalom is megszűnt. Hajrá, próbálkozhatunk megint!!! Megint csak egy csíkos tesztek. :-(( De mi nem adtuk fel persze, megint elmentem a nőgyógyászomhoz, ahol kiderült, nekem meg egy cisztám nőtt, hurrá! Az szerencsére elmúlt, de közben az orvosom átirányított a BMC egyik nagyágyújához, mint az ő haverjához, hogy ez az ember "kézen fogva visz engem hozzá vissza, terhesen". Végre egy újabb reménysugár! A férjem spermiogramja már 10 millió/ml spermaszám, valamivel több jó minőségű egyeddel.
Inszeminációval kezdtünk, de előtte még némi pajzsmirigy vizsgálat kellett nekem, mert ugye ott volt az a bizonyos 5 feletti TSH nem is olyan régen azelőtt. A nagyágyú orvos véletlenül az Istenhegyi útra küldött fel, a Kútvölgyi helyett. Az Istenhegyi úton kifogtam egy igen nagyképű orvost, aki a könyvét akarta nekem eladni a terhességről. Meg tovább akart egy másik orvoshoz küldeni, aki persze megint a "legjobb", mint ahogy ez az ember magát és a könyvét tartotta. Azért levettek egy kis vért, néztek vmi számomra (akkor még) ismeretlen anti TPO-t és anti TG-t a TSH mellé, persze minden fizetős volt. Jó sokára lett eredmény, már indult volna az inszem. Akkor jött ki az, hogy anti TPO 1000 felett (a határ 10x-ese), anti TG a határ 4x-ese volt. Ez meg mit jelent? Persze a meddőségis orvosomnak fogalma sem volt róla, elhalasztottuk az inszemet, biztos, ami biztos, keressek egy endokrinológust, aki javaslatot ír. A kolléganőmnek volt egy endokrinológus ismerőse a Szent Imrében, akihez soron kívül elmehettem és aki oda is írta, hogy ez egy pajzsmirigy gyulladás, ami azért nem számít, még gyógyszer sem kell rá, mert közben a TSH lement 2,5-re,  ami szerinte jó, mehet az inszem. A pajzsmirigyem meg idővel el fog pusztulni, de az még odébb van szerinte, de ezzel nem lehet mit kezdeni, később gyógyszer kell majd életem végéig. Én csak ezt akartam hallani, mármint, hogy mehet az inszem, akkor még mindig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, de azért zavart, hogy a pajzsmirigyemnek tulajdonképpen annyi, de ha van rá gyógyszer, majd csak lesz valahogy, kit érdekel ez most jelenleg! Anyu is szedte egy darabig, de már neki nem kell. Bár már akkor okosabb lettem volna! Mennyi felesleges körtől és keserűségtől megmenekülhettem volna! De utólag azért tudom, hogy azért kellett mindenen végigmennem, mert ebből sokat tanultam, közben másoknak is segíthettem. Még nagyon hosszú út állt előttünk, amit nem sejtettünk akkor. Erről azonban egy következő bejegyzésben írok...
Azért történt ám más is! Összeházasodtunk a párommal. :-))) Ez volt a csokrom:

Ha már ne adj isten, lombik lesz, úgyis kell a papír erről, de nyilván nem csak ezért történt a ceremónia...

Friss házasként kezdtünk bele a meddőségi kezelések sorába....